Vasárnap
június 1.
1. ROBOÁM
a. Mit kért a nép Salamon fiától, Roboámtól, amikor király lett, és mit válaszolt ő? 2Krón 10:3-5.
b. Miben különbözött Roboám társainak tanácsa a tapasztaltabbak tanácsától? Melyik tanácsra hallgatott? 2Krón 10:6-14.
„Roboámot elkápráztatta az a kilátás, hogy a legfőbb hatalmat gyakorolhatja. Elhatározta, hogy semmibe veszi birodalma vénjeinek tanácsát, és a fiatalabbakat teszi tanácsosaivá.” – PK 58.
„Roboám, az ő uralkodásának kezdetén a sikemi gyűlésen, megszerezhette volna az iránta való bizalmat, hogy képes a nemzet élére állni. Ha azt mutatta volna meg, hogy hajlandó lesz mindig szeme előtt tartani alattvalói jólétét, akkor a nép elfogadta volna, mint bölcs uralkodót. Mivel nem értette meg e sorsdöntő órának hatását a jövőre, ezért végérvényesen elvesztette befolyását a nép nagy része felett.” – RH 1913. július 3.
Hétfő
június 2.
2. EGY OKTALAN, BALGA DÖNTÉS
a. Roboám döntése alapján, hogyan mutatnád be az ő jellemét?
„Bár Salamon szerette volna kiválasztott utódját, Roboámot lelkileg felkészíteni arra, hogy bölcsen fogadja az Isten prófétája által megjövendölt válságot, de olyan sok hiba csúszott gyermekkori nevelésébe, hogy már képtelen volt jó irányba fordítani a fiú lelkületét… Időnként megpróbált ugyan Istennek szolgálni. Volt is némi fellendülés. Roboám azonban nem volt állhatatos, és végül engedett a rossz hatásoknak, amelyek kicsi korától körülfogták.” – PK 57.
b. Hogyan fogadta a nép a balga király hajlíthatatlan magatartását? 2Krón 10:16.
„Ha Roboám és tapasztalatlan tanácsadói megértették volna Isten szándékát Izráellel, meghallgatták volna a népet, amikor határozott reformokat kért a kormányzásban. De a sikemi találkozáskor nem éltek a lehetőséggel, és az okokból nem következtettek az okozatra. Ezért soha többé nem tudták befolyásukat a nép nagy tömegén érvényesíteni. Kinyilvánított elhatározásuk – hogy állandósítják és megnövelik a Salamon uralkodása alatt elkezdődött elnyomást – éles ellentétben állt Isten Izráellel való tervével. Ez bőséges alkalmat kínált a népnek arra, hogy kétségbe vonja indítékaik őszinteségét. Amikor a király és választott tanácsadói ilyen oktalan és kegyetlen módon akartak hatalmat gyakorolni, a ranggal és tekintéllyel hivalkodtak…
A törzsekben sok ezer embert felháborított Salamon zsarnoki intézkedése, és most úgy érezték, fel kell lázadniuk Dávid háza ellen.” – PK 58-59.
c. Hogyan próbálta orvosolni a bajt Roboám, amikor ráébredt, hogy hibázott? Hogyan válaszolt erre a nép? 1Kir 12:18.
Kedd
június 3.
3. A MEGOSZLÁS
a. Mire készült fel Roboám, amikor látta, hogy csak Júda és Benjámin törzse maradt hűséges hozzá, és a másik tíz törzs fellázadt? 2Krón 11:1.
b. Mit mondott az Úr Roboámnak egy prófétán keresztül, hogy megőrizze őt egy másik ballépéstől, amely rosszabb lett volna az előzőnél? 2Krón 11:2-4.
„Roboám három évig igyekezett hasznosítani uralkodása elején szerzett szomorú tapasztalatait. Törekvését siker koronázta. ’Egyes városokat erődítményekké épített ki Júdában’, és ’megerősítette az erődítményeket, és parancsnokokat helyezett oda, ellátta élelem-, olaj-, és borraktárakkal’. Gondoskodott arról, hogy ezek a megerősített városok ’rendkívül’ erősek legyenek (2Krón 11:5.11). A fellendülés titka azonban, amelyet Júda Roboám uralkodásának első éveiben tapasztalt, nem ezekben az intézkedésekben rejlett. Júda és Benjámin törzse azért jutott előnyös helyzetbe, mert Istent legfőbb uralkodójuknak ismerte el.” – PK 60.
c. Mit cselekedett végül Roboám, amely következtében Izraelnek nem sikerült a világ világosságává válni? 2Krón 12:1.
„(Roboám) természeténél fogva önfejű, öntelt, makacs volt, és hajlott a bálványimádására. Ennek ellenére erős jellemű, rendíthetetlen hitű, Isten kívánságát teljesítő emberré fejlődhetett volna, ha bizalmát teljesen Istenbe veti. De amint múlt az idő, a király a tisztségével járó befolyásában és a megerősített erődökben bízott. Lassanként engedett öröklött gyengeségének, míg végül befolyását teljesen a bálványimádás mellett vetette latba. ’Amikor Roboám királysága megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt egész Izráel’ (2Krón 12:1).
Mily sokatmondó, szomorú szavak ezek: ’És vele együtt egész Izráel’! A nép, amelyet Isten a környező népek világosságául választott ki, elfordult ereje forrásától, és igyekezett a körülötte élő népekhez hasonlítani.” – PK 60.
Szerda
június 4.
4. JEROBOÁM
a. Mitől félt a legjobban és mit tett Jeroboám, a rivális király, miután a tíz fellázadt törzs élére került, és elfoglalta trónját? 1Kir 12:26-29.
„Jeroboám a legjobban attól félt, hogy a Dávid trónján ülő uralkodók majd egyszer a maguk oldalára állítják alattvalóit. Úgy okoskodott, ha a tíz törzs gyakran ellátogathat a zsidó állam ősi székhelyére – ahol a templomi szolgálatok továbbra is úgy folytak, mint Salamon uralkodása éveiben –, sokan hajlandók lesznek a Jeruzsálemben összpontosuló kormányzatnak tett hűségfogadalmuk megújítására. Miután megbeszélést folytatott tanácsadóival, elhatározta, hogy vakmerő lépéssel, amennyire lehet, csökkenti az uralkodása elleni lázadás lehetőségét. Ezért két istentiszteleti központot állított fel újonnan alakult birodalmának határain belül: az egyiket Bételben, a másikat Dánban. A tíz törzset pedig felszólította, hogy Jeruzsálem helyett ezeken a helyeken gyűljön össze istentiszteletre.” – PK 64.
b. Mit tett Jeroboám még azonkívül, hogy két bálványimádásra szolgáló helyet állított fel? 1Kir 12:31-32.
c. Hogyan fékezte meg és büntette meg Isten Jeroboám szembeszegülő magatartását? 1Kir 13:1-6.
„Az Úr menteni akar, nem pusztítani. Örül a bűnösök megmentésének. ’Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát! (Ez 33:11.) Intéssel és kérleléssel szólítja az önfejűt, hogy hagyjon fel gonoszságával, forduljon Istenhez, és éljen! Szent bátorsággal ruházza fel követeit, hogy hallgatóikat megfélemlítsék, és bűnbánatra indítsák. Milyen keményen dorgálta meg Isten embere a királyt! Szükség volt erre a határozottságra. Más módon nem lehetett a gonoszságot megfeddeni. Az Úr bátorságot adott szolgájának, hogy maradandó benyomást keltsen hallgatóiban.” – PK 66.
Csütörtök
június 5.
5. A HELYTELEN BEFOLYÁS VESZÉLYE
a. Miként tudjuk elkerülni, hogy ne legyünk másokra rossz befolyással és mások rossz befolyása se legyen hatással ránk, mivel arra hívattunk el, hogy a világ világossága legyünk? Zsid 12:13; 2Kor 2:15-16.
„Roboám példája, éppúgy mint Salamoné, sok embert tévútra vitt. Többé-kevésbé ma is így van ez mindenkivel, aki belemerül a gonoszságba. Bűneinek befolyása nem korlátozódik csupán őrá. Egy ember sem él önmagának, és gonoszsága miatt senki sem egymagában pusztul el. Az ember élete vagy világosság, amely beragyogja és felvidítja mások életútját; vagy sivár sötétség, amely kétségbe ejt, és pusztulást okoz.” – PK 60-61.
b. Hogyan biztosította az Úr Izraelt arról, hogy még mindig szerette őket, és kész volt megbocsátani nekik? Ésa 1:17-20; Jer 3:11-13.22.
„A bálványimádó szokások felé hajlók romlottsága ellenére az irgalmas Isten minden lehetőt megtett, hogy a kettéoszlott birodalmat megmentse a teljes romlástól. Amint múltak az évek, és úgy tűnt, hogy a sátáni erőktől befolyásolt emberek elgondolásai végképp meghiúsítják Isten Izráellel való szándékát, az Úr a választott nép fogsága és helyreállítása által újra megmutatta, hogy javukat akarja.” – PK 62.
Péntek
június 6.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Mit akartak megtudni a törzsek képviselői Roboámtól, az új királytól, megkoronázása előtt?
2. Mutasd be azokat a tanácsokat, amiket Roboám kapott az ő atyja tapasztalt tanácsadóitól azon tanácsokkal szemben, amit a fiatal tapasztalatlan emberektől kapott!
3. Hogyan reagált a nép a király válaszára, és miért?
4. Mit tett Roboám, amikor felismerte reménytelen helyzetét?
5. Milyen tanulság vonható le Roboám hibájából?