Vasárnap
június 22.
1. HATÉKONY BIZONYSÁGTÉTEL
a. Milyen éneket énekeltek Izrael fiai szent ünnepeik alatt Kánaánban? 5Móz 31:30; 32:1-3. Milyen befolyást gyakorolt ez az ének a körülöttük élő nemzetekre? Zsol 67:3.
„Izráel népe szent énekekkel dicsőítette Istent a pusztai vándorlás alatt… Kánaánban pedig, amikor szent ünnepet ültek, elsorolták Isten csodálatos tetteit, és hálás szívvel mondtak neki köszönetet. Isten azt akarta, hogy népe egész életével Őt dicsőítse meg.” – KP 202.
b. Hogyan tudjuk a legjobban bemutatni a világ számára, hogy Jézus Krisztus evangéliuma által nagy áldásokat kaptunk Istentől? Zsol 145:5,6.
„Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott tapasztalatairól.” – KP 203.
Hétfő
június 23.
2. MEGISMÉTELT FIGYELMEZTETÉSEK
a. Milyen feltételeket szabott az Úr népére hitetlenségük miatt? 5Móz 8:18-20.
„[Idézve: 5Móz 28. fejezet] Hogy a nagy vezető [Mózes] ezeket az igaz-ságokat [az áldások feltételeiről szóló igazságokat] mélyebben véshesse népe elméjébe, azért szent költeménybe foglalta azokat. Ez az ének nem csupán történelmi, hanem prófétikus is. Míg egyrészt elismételte, hogy Isten milyen csodálatosan bánt népével a múltban, másrészt előre vetítette a jövendő nagy eseményeit, a hívek végső győzelmét, amikor Krisztus eljön másodszor hatalommal és dicsőséggel. Megparancsolta a népnek, hogy e költői történetet vésse jól emlékezetébe, és tanítsa meg arra fiait és fiainak fiait. El kellett énekelni ezt Izrael egész gyülekezetének az istentiszteleten és el kellett énekelnie a népnek minden nap, amikor munkába ment. A szülők kötelessége volt gyermekeik fogékony elméjébe úgy bevésni e szavakat, hogy azokat soha el ne felejtsék.” – PP 437-438.
b. Milyen figyelmeztetést adott Mózes Izrael népének a pusztai zarándokútjuk végén? 5Móz 28:1-2,9-11,58-59,64.
„Mózes felhívta a figyelmüket arra a napra ’amelyen az Úr előtt, a te Istened előtt állottál a Hóreben’ (5Móz 4:10). És bizonyságot tett előttük: ’Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez olyan közel volna az ő Istene, mint mihozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én ma adok elétek?’ (5Móz 4:7-8). Ma is megismétlődhetne ez a felhívás Izraelben, mert a törvények, melyeket Isten régi népének adott bölcsebbek, jobbak és emberségesebbek voltak a föld legműveltebb nemzeteinek törvényeinél. A nemzetek törvényei a meg nem újult szív gyengeségének és szenvedélyességének nyomait viselik, de Isten törvénye az istenség pecsétjét hordja… A nagy vezető [Mózes] még mindig félelemmel volt eltelve, hogy a nép elfordul Istentől. A legünnepélyesebb és legmegkapóbb beszédben tárta eléjük az áldásokat, melyek az engedelmesség feltételeként az övéik lesznek, és az átkokat, melyek engedetlenségüket követik.” – PP 435-436.
Kedd
június 24.
3. A NAGY CSALÓDÁS
a. Mit tett Izráel népe az Istentől kapott szent megbízatással? Jer 2:21; Hós 10:1.
„Izráel népe azonban szem elől tévesztette ezt a magasztos kiváltságot, s így Istennek nem volt méltó képviselője a földön. Megfeledkeztek Istenről, és nem teljesítették szent missziójukat. A Tőle elnyert áldásokat nem használták a világ áldására. Előnyeik saját dicsőítésüket szolgálták.” – AT 10.
b. Hogyan teljesedett be Istennek – Mózesen keresztül adott – prófétai figyelmeztetése Júda királyainak idejében? 2Krón 36:14-17,20; Jer 39:8-9.
„Izrael gyermekeit fogolyként hurcolták Babilonba, mert eltépték magukat Istentől, s nem tartották fenn az azzal a céllal kapott elveket, hogy megóvják őket az Istenre gyalázatot hozó népek módszereitől és tetteitől. Az Úr nem részesíthette őket jólétben, nem tudott eleget tenni szövetségének, miközben ők hűtlenek lettek az elvekhez, melyeket gondos megtartásra adott nekik. Lelkületükkel és tetteikkel hamisan képviselték Isten jellemét, ezért Ő megengedte, hogy fogságba hurcolják őket. Mivel elszakadtak Tőle, az Úr megalázta őket. A maguk útjaira hagyta őket, és az ártatlan együtt szenvedett a bűnössel.” – TII 56.
c. Hogyan fejezte ki Isten, hogy csalódott Izraelben? Ésa 5:1-2,25.
„A zsidó nép nem fogadta meg az intést. Elfeledkeztek Istenről, és szem elől tévesztették azt a szent kiváltságot, hogy Istent képviselhetik. Az áldások, amelyeket kaptak, nem jelentettek áldást a világnak. Előnyös helyzetüket csak a maguk dicsőségére használták ki. Megfosztották Istent a tőlük várt szolgálattól, embertársaikat pedig a vallási eligazítástól és a szent példamutatástól.” – KP 197-198.
Szerda
június 25.
4. IZRAEL SZÉTSZÓRÓDIK A NEMZETEK KÖZÖTT
a. Mit olvashatunk Júda utolsó királyának a magatartásáról és végzetéről? 2Krón 36:11-13; Jer 39:4-7.
„Milyen szomorú és félelmetes figyelmeztetés [Sedékiás szerencsétlen végzete] azok számára, akik megkeményítik szívüket a dorgálás ellen, akik nem hajlandók bűnbánattal megalázkodni, hogy az Úr megmenthesse őket!” – TII 56.
b. Mire volt jó az, hogy Isten szétszórta választott népét a nemzetek között, annak ellenére, hogy már bizonyították megbízhatatlanságukat?
„Az Úr szétszórta [az Ő népét,] hogy igazságának ismerete eljuthasson a világhoz. Ha azután ott hűségesek, igazak, és engedelmesek lesznek, Isten újra visszaviszi őket országukba…
Izrael gyermekei között mégis voltak keresztény, hazájukat féltő emberek, akik akár az acél, hűek maradtak az elvekhez. Az Úr nagy örömmel tekintett e hűségesekre. Ezek nem hagyták, hogy megrontsa őket az önzés, nem csúfították el az Úr művét hamis módszerek és szokások követésével, és akár mindenük elvesztése árán is, de Istent tisztelték. Nekik is együtt kellett szenvedniük a bűnösökkel, ennek dacára Isten gondviselése folytán babiloni fogságuk célja az volt, hogy előtérbe állítsa őket, ahol feddhetetlen becsületességük a menny ragyogásától fénylik.” – TII 56.
c. Mit eredményezett a jeruzsálemi hívők üldözése? Apcs 8:1,4-5.
„Ahelyett, hogy [a tanítványok] arra buzdították volna az újonnan megtérteket, hogy vigyék az evangéliumot azokhoz, akik még nem hallottak róla, beleestek abba a hibába, amelybe mindenki beleesik, ha megelégszik a már elért eredménnyel, és többre nem vágyik. Isten azért engedte meg az üldözést, hogy képviselői szétszóródjanak mindenfelé, ahol másokért munkálkodhatnak. Amikor tehát elűzték a hívőket Jeruzsálemből, széjjeljártak és ’hirdették az igét’ (Apcs 8:40).” – AT 72.
Csütörtök
június 26.
5. A TÉVES BIZONYOSSÁG NAGY VESZÉLYE
a. Hogyan rengette meg Keresztelő János a zsidó nép téves elbizakodottságát? Mt 3:9.
„A zsidó nép azt az elképzelést dédelgette, hogy a menny kegyeltje, és mindig Isten egyházaként fogják magasztalni. Ábrahám leszármazottainak mondták magukat, és jólétük alapját olyan szilárdnak tartották, hogy véleményük szerint sem a föld, sem a menny nem foszthatja meg őket jogaiktól. De hűtlen életükkel kihívták a menny ítéletét, és elszakadtak Istentől.” – KP 200.
„A zsidók tévesen értelmezték Isten ígéretét az Izrael iránti örök kegyről: [Idézve: Jer 31:35-37.] A zsidók Ábrahámtól való természetes származásuk alapján igényt tartottak erre az ígéretre. Szemet hunytak azonban az Isten által szabott feltételek fölött…
Isten kegyelme árad arra a népre, amelynek szívébe van írva törvénye. Ők egyek vele. De a zsidók elszakadtak Istentől… Mivel az elmúlt időkben az Úr oly kegyelmes volt irántuk, találtak mentséget is bűneikre. Hízelegtek maguknak, mintha másoknál jobbak volnának, és jogot formáltak Isten áldásaira. Mindezek ’megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett’ (lKor 10:11). Milyen gyakran félreértelmezzük Isten áldásait, és azzal áltatjuk magunkat, hogy jóságunkért kedvez nekünk! Isten nem teheti meg értünk, amit szeretne. Ajándékai növelik önelégültségünket, és szívünket megkeményíti a hitetlenségben és a bűnben.” – JÉ 78-79.
Péntek
június 27.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Mutasd be, hogy mi legyen a témája a társalgásunknak ebben a világban!
2. Hogyan ismételhetjük meg a körülöttünk élőknek Mózesnek figyelmeztetéseit a pusztai vándorlás végén?
3. Hogyan tehetek eleget szent megbízatásomnak?
4. Hogyan lett volna elkerülhető a babiloni fogság?
5. Milyen céllal szórta szét az Úr Izrael népét a nemzetek közé?