undefined
Jún. 8.
1. A TOLVAJ ÉS A PÁSZTOR
a. Hogyan tett Jézus különbséget a tolvaj és a pásztor között? Milyen lelki tanulságot mutatott be? Jn 10:1-2.
„Krisztus magára alkalmazta ezeket a próféciákat [utalva a Messiás lelkipásztori küldetésére, ahogyan az Ésa 40:9-11; Zsol 23:1. és Ez 34:23, 16, 25, 28-ban található], és megmutatta, milyen ellentét feszül a saját- és Izrael vezetőinek jelleme között. A farizeusok éppen kirekesztettek valakit az akolból, mert volt bátorsága tanúsítani Krisztus erejét. Elszakítottak egy lelket, akit az igaz Pásztor magához vonzott. Ezzel kimutatták, mennyire nincs fogalmuk a rájuk bízott munkáról, mennyire méltatlanok megbízatásukra, hogy a nyáj pásztorai legyenek. Jézus most elébük tárta köztük és a Jó Pásztor közötti ellentétet, és önmagára mutatott, mint az Úr nyájának valódi őrizőjére.” – JÉ 404-405.
„Krisztus szeret, mert magatehetetlenek, függők vagyunk.” – IB 154.
b. Milyen kapcsolat van a juhok és a pásztoruk között? Jn 10:3-4. Hogyan viselkednek a bárányok egy idegen előtt? Jn 10:5.
undefined
Jún. 9.
2. AJTÓ A NYÁJHOZ
a. Hogyan szemléltette Jézus a farizeusokkal való ellentétét? Jn 10:7-10.
„Krisztus Isten aklának ajtaja. Ősidőktől fogva minden gyermeke ezen az ajtón át léphetett be. Az előképek mutatják, a jelképek előrevetítik, a próféták kinyilatkoztatásai jelzik, a tanítványoknak adott leckék feltárják, az ember fiaiért művelt csodák beszélik, hogy Jézusban látták Istennek ama bárányát, ’aki elveszi a világ bűneit’ (Jn 1:29), s az emberek általa kerültek kegyelmének nyájába. Sokan jöttek, akik egyéb dolgokra irányították a világ figyelmét. Ceremóniákat, vallási rendszereket találtak ki, mert ezek által reméltek megigazulást, megbékélést Istennel, így akartak bejutni aklába. Az egyetlen ajtó azonban Krisztus, és aki valami mást próbál Krisztus helyére beékelni vagy más úton akar az akolba jutni, az tolvaj, rabló.
A farizeusok nem léptek be az ajtón. Más úton hatoltak az akolba, nem Krisztus által, nem végezték az igaz pásztor munkáját. A papok és főemberek, írástudók és farizeusok tönkretették az élő legelőket, beszennyezték az élő vizek forrásait. Az ihletett ige híven írja le a hamis pásztorokat: ’A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok… hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk’ (Ez 34:4).” – JÉ 405.
b. Miben különbözik az igazi pásztor a bérestől? Jn 10:11–13.
„Nemcsak olyan férfiakra van szükség, akik prédikálni tudnak, hanem olyanokra is, akik tapasztalatból ismerik a kegyesség titkát és segítséget nyújtanak az embereknek sürgős szükségleteikben – akik felismerik hivatásuk fontosságát mint Jézus szolgái, és örömmel veszik fel a keresztet, amelynek hordozására Jézus tanította őket.
Igen fontos, hogy a prédikátor sokat foglalkozzon az emberekkel, és ezáltal megismerkedjen az emberi természet különböző változataival. Ki kell kutatnia az értelem működését, hogy a tanítást hallgatói értelméhez szabja. Ilyen módon tanulja meg azt a nagy szeretetet, amellyel csak azok bírnak, akik az emberek természetét és szükségleteit ismerik.” – ESz 119.
undefined
Jún. 10.
3. AZ IGAZI JÓ PÁSZTOR
a. A jó pásztor milyen további jellemzőit mutatta be Jézus? Jn 10:14-15.
„Ahogyan a földi pásztor ismeri juhait, úgy ismeri az isteni Pásztor is a világban szétszóródott nyáját. ’Ti az én… juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten’ (Ez 34:31). Jézus így szól: ’Neveden hívtalak téged enyém vagy!’ (Ésa 43:1) ’Az én markaimba metszettelek fel téged’ (Ésa 49:16).
Jézus egyénenként ismer minket, és megindul gyöngeségeink láttán. Ismeri a házat, melyben lakunk, s mindegyik lakó nevét is. Időnként utasítást ad szolgáinak, menjenek el egy bizonyos városba, egy bizonyos utcába, egy házba, és keressék meg egyik juhát.
Minden lelket oly tökéletesen ismer Jézus, mintha ő lenne az egyetlen, akiért a Megváltó meghalt. Mindenkinek a bánata fáj szívének. A segélykiáltás fülébe hatol. Azért jött, hogy minden embert magához vonzzon. Megparancsolja: ’Kövess engem’ (Jn 1:44), s Lelke indítja és vonzza a szívet, hogy Hozzá jöjjön. Sokan visszautasítják a vonzást. Jézus tudja, kik ezek. Azt is tudja, kik hallják boldogan hívását, s készek alávetni magukat pásztori gondoskodásának. Ezt mondja: ’Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem’ (Jn 10:27). Mindenkivel úgy törődik, mintha nem is volna más a föld színén.” – JÉ 407.
b. Milyen juhokra volt még gondja Jézusnak? Jn 10:16.
„Jézus azokra a lelkekre is gondolt szerte a világon, akiket a hamis pásztorok félrevezettek. Azokat, akik szétszóródtak a farkasok között, össze akarta őket gyűjteni, mint az Ő legelőjének juhait, s így szólt: ’más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor’ (Jn 10:16).” – JÉ 409.
„Istennek ékkövei vannak minden egyházban s nekünk nem az a dolgunk, hogy nagyhangon elítéljük a vallásos világot, hanem hogy alázatosan és nagy szeretettel hirdessük mindenkinek az igazságot, amint az Jézusban van. Hadd lássanak az emberek istenfélelmet és odaadást, hadd lássanak krisztusi jellemet. Akkor majd vonzódni fognak az igazsághoz.” – TII 110.
undefined
Jún. 11.
4. AZ ISTENI HATALOM
a. Mit mondott Jézus milyen isteni erőt birtokol? Jn 10:17-18.
„’Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt’ (Jn 10:17). Azaz: az én Atyám úgy szeretett titeket, hogy még jobban szeret engem, mert életemet adtam megváltásotokért. Helyettesetek, kezesetek lettem, letettem életemet, hogy felvegyem a ti tartozásotokat, törvényszegéseiteket, s ezzel drágább lettem Atyám szemében.
’Én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét. felvenni azt’ (Jn 10:17-18). Krisztus az emberi család tagjaként halandó volt, de Istenként az élet kútfejeként buzgott a világ számára. Ellenállhatott volna a halál közeledtének, visszautasíthatta volna, hogy uralma alá kerüljön, ezzel szemben Ő önként letette életét, hogy világosságra hozza az életet és a halhatatlanságot. Hordozta a világ bűneit, elszenvedte átkát, feláldozta életét, hogy az ember ne haljon meg örökre. ’Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá… Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté’ (Ésa 53:4-6).” – JÉ 409.
b. Mi az, ami az embereket Krisztus követésére készteti? Jn 10:27; 1Jn 4:10, 19.
„Nem a büntetéstől való félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait, hogy kövessék Őt. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely megnyilvánul földi vándorútjában a bethlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig, s az Ő látványa vonzza, meglágyítja és engedelmességre bírja a lelkeket. Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt.” – JÉ 407.
„Elmondjuk földi életét, érettünk hozott áldozatot, közbenjárói tevékenységét fenn a mennyben, valamint azt, hogy lakhelyeket készít azok számára, akik Őt szeretik. Ha mindez elvonul előttünk, akkor felkiáltunk: Oh, mily nagy és mélységes Krisztus szeretete!” – AT 213.
undefined
Jún. 12.
5. AZ ÜDVÖSSÉG BIZTOSÍTÉKA
a. Miről biztosította Jézus a juhait? Jn 10:28-29.
„Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együttérző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének. ’És soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből’ (Jn 10:28). Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket.” – JÉ 408.
b. Min alapszik a lelki biztonságunk és üdvösségünk? Rm 8:31–39.
„Isten trónja előtt Krisztus könyörög gyülekezetéért; könyörög mindazokért, akiket vérével megváltott. Bűneinkért hozott áldozatának erejét nem csökkenthetik sem az évszázadok, sem a korszakok. Sem élet, sem halál, sem magasság vagy mélység nem választhat el bennünket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van. Nem azért, mert mi tartjuk Őt erősen, hanem mert Ő tart bennünket. Ha üdvösségünk saját erőfeszítéseinktől függne, sohasem üdvözülhetnénk. Azonban Tőle függ, aki minden ígéretét betartja. Noha erőfeszítéseink gyengék, az Ő szeretete azonban az idősebb fivér szeretete. Amíg fenntartjuk vele a kapcsolatot, addig kezeiből senki ki nem ragadhat.” – AT 349.
undefined
Jún. 13.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Mi a különbség a pásztor és a tolvaj viselkedésében?
2. Milyen további szimbólumon keresztül azonosította magát Jézus?
3. Hogyan viselkednek az igaz pásztorok a juhaikkal?
4. Miért a pásztort követik a juhok és nem egy idegent?
5. Hogyan vagyunk biztosítva az üdvösségről?