undefined
Ápr. 13.
1. JÉZUS ÉLETE A CSALÁDBAN
a. Milyen kihívással kellett szembenéznie Jézusnak a saját otthonában? Jn 7:5.
„Jézus kicsiny korától kezdve fejlesztette jellemét, és még a szülei iránti szeretet és tisztelet sem téríthette el az Isten szava iránti engedelmességtől. ’Meg van írva’ (Mt 4:4) – ez volt a magyarázat minden olyan tettére, amely eltért a családi szokásoktól. A rabbik befolyása azonban megkeserítette életét. Már ifjú korában meg kellett tanulnia a hallgatás és a türelmes állhatatosság kemény leckéjét.
Testvérei a rabbik mellé álltak. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a hagyományokat úgy kell megtartani, mintha Isten parancsolta volna őket. Sőt, az emberi előírásokat Isten szava fölé helyezték, és rendkívül bosszantotta őket, hogy Jézus milyen világosan látja a jó és rossz közötti különbséget. Jézusnak az Isten törvénye iránti szigorú engedelmességét makacsságnak minősítették. Meglepődve tapasztalták a rabbiknak adott válaszaiban megmutatkozó tudást és bölcsességet. Tudták, hogy Őt nem a bölcsek tanították. Be kellett látniuk, hogy Jézus volt tanítójuk. Elismerték, hogy tudása magasabb rendű. Azt viszont nem fogták fel, hogy Ő bejáratos az olyan tudás forrásához, amely számukra idegen volt.” – JÉ 63.
undefined
Ápr. 14.
2. JÓZSEF FIAI
a. Mit javasoltak Krisztusnak a testvérei az éves sátoros ünnepre készülve? Jn 7:3-4.
„[Krisztus] testvérei helytelenítették, hogy elzárkózik a nemzet nagy és tanult embereitől. Úgy érezték, ezeknek a férfiaknak igazuk van, és Jézus hibázik, ha szembehelyezkedik velük. Másfelől látták szeplőtlen életét, és bár nem csatlakoztak tanítványaihoz, mélyen érintette őket munkája. Galileai népszerűsége hízelgett becsvágyuknak, még mindig remélték, hogy bebizonyítja hatalmát, és a farizeusok belátják: Ő az, akinek mondja magát. És mi van, ha Ő a Messiás, Izrael Fejedelme! Büszke elégedettséggel dédelgették ezt a gondolatot.
Annyira izgalomban voltak, hogy sürgették Krisztust, menjen Jeruzsálembe. ’Menj el innen, – javasolták –, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, aki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak’ (Jn 7:3-4). A ’ha’ kételyt és hitetlenséget fejezett ki. Gyávának, gyengének mondták. Ha tudja, hogy Ő a Messiás, miért ez a furcsa tartózkodás és tétlenség? Ha valóban rendelkezik ilyen erővel, miért nem megy bátran Jeruzsálembe, hogy alátámassza igényét? Miért nem viszi véghez Jeruzsálemben azokat a csodákat, melyek Galileában hírlenek felőle? Ne rejtőzz el félreeső tartományokban, mondták, hogy csodás tetteidet tudatlan parasztokra, halászokra pazarold! Mutasd meg magad a fővárosban, nyerd meg a papok és vezetők támogatását, egyesítsd a nemzetet, alapítsd meg az új országot!” – JÉ 378.
b. Milyen problémával szembesülnek mindig a szelídek? Zsol 86:14.
„Jézus testvéreit azok az önző indítékok vezérelték, melyek gyakran húzódnak meg a törtetők szívében. Ez volt az uralkodó szellem a világban. Megbotránkoztak, mert Krisztus ahelyett, hogy időleges trónra vágyna, az élet kenyerének jelentette ki magát. Nagyon letörtek, amikor oly sok tanítványa elhagyta. Maguk is elfordultak Tőle, hogy meneküljenek a kereszttől. Be kellett azonban látniuk: munkája nyilvánvalóvá tette, hogy Ő Isten Küldötte.” – JÉ 378-379.
undefined
Ápr. 15.
3. A JÉZUSRÓL SZÓLÓ ELLENTMONDÁSOK
a. Milyen ellentmondásos vélemények hangzottak el Jézusról? Jn 7:11-12.
„Krisztus csodáinak híre mindenhová elterjedt Jeruzsálemből, ahová csak a zsidók szétszóródtak, és bár több hónapon át hiányzott az ünnepekről, az érdeklődés nem terelődött el Róla. A világ minden részéről sokan jöttek el a sátoros ünnepre abban a reményben, hogy találkoznak Vele. Az ünnep kezdetén sokan keresték. A farizeusok és vének figyelték, jön-e, mert remélték, itt az alkalom, hogy elítéljék. Zavartan kérdezgették: ’Hol van Ő?’ (Jn 7:12) – de senki sem tudta. Mindenkinek körülötte forogtak a gondolatai. Az írástudóktól és papoktól való félelmében senki sem merte Messiásnak elismerni Őt, de mindenütt csendes, komoly beszélgetés folyt Róla. Sokan védték, mint Isten küldöttét, mások azonban a nép megcsalójának bélyegezték.” – JÉ 379.
b. Miként hallgattatta el Jézus az önmagával kapcsolatos ellentmondó véleményeket? Jn 7:14-18; Lk 4:32.
„Az ünnepségek kellős közepén, amikor a Vele kapcsolatos izgalom tetőfokára hágott, a sokaság színe előtt belépett a templomudvarba. Mivel hiányzott az ünnepről, azt hangoztatták, hogy nem merte kitenni magát a papok és vének hatalmának. Megjelenése mindenkit meglepett. Minden hang elcsitult. Mindenki csodálta bátor és méltóságteljes viselkedését hatalmas ellenségei közepette, akik az életére törtek.
Jézus ott állt a hatalmas tömeg érdeklődésének központjában, és úgy szólt hozzájuk, ahogy ember még sohasem. Szavaiból kitűnt, hogy sokkal jobban ismeri Izrael törvényeit, intézményeit, az áldozati szolgálatot és a próféták tanításait, mint a papok és rabbik. Áttörte a formalizmus és a hagyomány korlátait. Látszott, hogy a jövendő élet képe kitárul előtte. Mint aki látja a Láthatatlant, úgy beszélt földi és mennyei dolgokról, biztos hatalommal, emberiről és isteniről. Szavai a legtisztábbak és legmeggyőzőbbek voltak, és mint Kapernaumban, az emberek újra megdöbbentek tanításán, ’mert beszéde hatalmas vala’ (Lk 4:32)…
Mindenki álmélkodott, mennyire ismeri a törvényt és a próféciákat.” – JÉ 380.
undefined
Ápr. 16.
4. UTÁLAT IZRÁEL SZENTJE IRÁNT
a. Mit vett észre Jézus a rabbik szívében? Milyen kérdést tett fel nekik? Jn 7:19.
„Jézus bebizonyította az írástudóknak istenségét, mert megmutatta, hogy olvas szívükben. Már a bethesdai gyógyítás óta összeesküdtek elvesztésére. Ezzel ők maguk hágták át a törvényt, melyet állítólag védelmeztek. ’Nem Mózes adta-é néktek a törvényt?’ – kérdezte Jézus –, ’és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?’ (Jn 7:19).” – JÉ 354.
b. Krisztusnak adott válaszukban mivel vádolták Őt a rabbik? Hogyan reagált Ő erre? Jn 7:20-23.
„Ezt a rágalmat [hogy csodálatos művét a gonosz ösztönözte] Krisztus figyelemre sem méltatta. Kimutatta, hogy bethesdai gyógyítása összhangban állt a szombatparancsolattal, és ezt igazolja az a magyarázat is, melyet maguk a zsidók fűztek a törvényhez. Így szólt: ’Mózes adta néktek a körülmetélkedést… és szombaton körülmetélitek az embert’ (Jn 7:22). A törvény értelmében minden gyermeket a nyolcadik napon kell körülmetélni. Ha a megjelölt időpont szombatra esik, a szertartást akkor is végre kell hajtani. Mennyivel inkább összhangban áll a törvény szellemével egy embert ’egészen’ meggyógyítani ’szombaton’.” – JÉ 384.
c. Mutasd be Krisztus következő figyelmeztetésének nagy jelentőségét! Jn 7:24.
„A vének elnémultak, sokan felkiáltottak a nép közül: ’Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni? És ímé nyíltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a főemberek, hogy bizony ez a Krisztus?’ (Jn 7:25-26)” – JÉ 384-385.
„[Krisztus] nem a külsőt nézi; nem úgy ítél, mint az ember. Nem rangja, tehetsége, végzettsége vagy beosztása szerint értékeli az embert. ’Hanem arra tekintek én – jelentette ki –, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi’ (Ésa 66:2).” – ST October 21, 1897.
undefined
Ápr. 17.
5. AZ EMBERI ÉS AZ ISTENI ÍTÉLET
a. Hogyan ábrázolja a Szentírás a társadalom mentális állapotát – amely gyakori volt a múltban is, de manapság még jellemzőbb? Ésa 59:14-15.
„A gonoszság eszközei összefogják és rendezik seregeiket. Erőt gyűjtenek az utolsó nagy válságra. Rövidesen fontos változások mennek végbe e világban, és a végső mozzanatok sebesen peregnek le…
Az ellenségnek sikerült megrontani az igazságszolgáltatást, és az ő gondolkodásával megtölteni az emberek szívét… Az éhezők kiáltásai Isten elé jutnak, miközben az elnyomás és csalás minden eszközével hallatlan vagyonokat harácsolnak össze.” – 6B 11-12.
b. Miért bízhatunk Isten útjaiban a zűrzavar közepette? Ésa 55:8-9.
„Jóllehet a véges emberi elme képtelen megérteni a végtelen Isten terveit, és nem ismeri fel teljesen szándékai megvalósulását, de sokszor tévelygés vagy hanyagság az oka annak, hogy csak homályosan fogja fel a menny üzenetét. Nemritkán az embereknek – még Isten szolgáinak is – a gondolkozását annyira eltompítják az emberi nézetek, az emberi hagyományok és hamis tanítások, hogy csak részben tudják felfogni azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket Isten kinyilatkoztatott Igéjében.” – NK 308.
„Amit Isten a gyermekeiről elgondolt, magasabb rendű annál, hogy akár a legmagasztosabb emberi gondolat elérhetné. Szent törvényében jellemének tükrét adta.” – 8B 63.
undefined
Ápr. 18.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Milyen volt az a környezet, ahol Jézus nevelkedett?
2. Hogyan ismétlődik ma Krisztus testvéreinek magatartása?
3. Milyen ellentmondásos vélemények terjedtek el Jézusról?
4. Milyen lelkületet tanúsítottak a rabbik Jézus iránt?
5. Milyen ellentét van az ember és Isten útjai között?