undefined
Máj. 25.
1. A TÉVEDÉS MEGÉRTÉSE
a. Milyen kérdést tettek fel a tanítványok Jézusnak, amikor meglátták a vakon született embert? Jn 9:1-2.
b. Mit gondoltak tévesen a nehézségről, a szerencsétlenségről, a betegségről mind a zsidók, mind a tanítványok? Hogyan húzott hasznot ebből Sátán? Jn 9:34. er.
„A zsidók általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és halált Istentől származónak tekintsék – büntetésnek, melyet Ő önkényesen kiró a bűn ellenében. Ezáltal, akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, annak még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették.
Így készítették az utat a zsidók, hogy elvessék Jézust. Úgy tekintettek Rá, mint aki ’ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől’, holott ’betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá’, és elrejtették Előle orcájukat (Ésa 53:4).” – JÉ 398-399.
undefined
Máj. 26.
2. ISTEN DICSŐSÉGÉRE
a. Hogyan világított rá Jézus a bűn és szenvedés kapcsolatára? Jn 9:3-5.
„Krisztus tanítványai is osztoztak a bűn és szenvedés kapcsolatáról alkotott zsidó felfogásban. Jézus kijavította tévedésüket, de nem magyarázta meg az emberi szenvedés okát, hanem elmondta a következményeket. A szenvedés által lesznek nyilvánvalókká Isten művei. ’Míg e világon vagyok – mondotta Jézus –, e világ világossága vagyok’ (Jn 9:5).” – JÉ 399.
b. Mit tett ezután Jézus? Együttműködött-e vele a vak? Jn 9:6-7.
„Azután megkente a vak szemeit, és elküldte, hogy mosakodjék meg a Siloám tavában. A férfi visszanyerte látását. Jézus a gyakorlatban válaszolt a tanítványok kérdésére, ahogyan azt rendszerint tette a kíváncsiságból feltett kérdések esetében. A tanítványok hivatása nem az volt, hogy megtárgyalják, ki vétkezett és ki nem, hanem hogy megértsék Isten erejét és kegyelmét, amikor visszaadja a vak látását. Nyilvánvaló, hogy sem a sárban, sem a tóban, ahová a vaknak el kellett mennie megmosdani, nem volt gyógyító erő. Ez az életerő Krisztusban buzgott.” – JÉ 399.
c. Hogyan reagáltak erre a vak szomszédjai? Milyen beszélgetés zajlott le a vak és szomszédjai között? Jn 9:8-12.
„A fiatalember szomszédai, akik vaksága idején is ismerték, ezt kérdezték: ’Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni?’ (Jn 9: 8). Kétkedve néztek rá, mert amikor megnyíltak szemei, ábrázata megváltozott, felderült, és egészen más embernek tűnt. Szájról szájra járt a kérdés. Némelyek azt mondták: ’Ez az’, mások pedig: ’Hasonlít hozzá’. Aki a nagy áldásban részesült, az leállította a kérdezősködést, mondván: ’Én vagyok az’ (Jn 9:9).” – JÉ 399.
undefined
Máj. 27.
3. EGYRE TÖBB A KÉRDÉS
a. Hová vitték a zsidó vezetők a vakon született embert? Miért? Melyik napon gyógyult meg? Jn 9:13-14.
b. Hogyan reagáltak a farizeusok? Jn 9:15-16.
„A farizeusok remélték, hogy bűnösnek nyilváníthatják Jézust, és akkor nem lehet a Messiás. Nem tudták, hogy Ő alkotta a szombatot, és ismeri az összes arra vonatkozó kötelességet. Csodálatosan buzgónak tűntek a szombat megtartásában, mégis gyilkosságot terveztek éppen ezen a napon.” – JÉ 400.
c. Kit hívtak a farizeusok, hogy tanúskodjanak a meggyógyult emberről? Jn 9:18-19.
„[A farizeusok] elküldtek a szüleiért, és megkérdezték tőlük: ’Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született?’ (Jn 9:19).
Ott volt maga az az ember, aki kijelentette, hogy vak volt, de meggyógyult. A farizeusok mégis inkább letagadták, amit láttak, csakhogy ne kelljen belátniuk tévedésüket. Ekkora hatalma van az előítéletnek, ilyen megtévesztő a farizeusi igazság.” – JÉ 400.
d. Milyen figyelmeztetést kaptunk az előzetes véleményalkotás (előítélet) messzemenő hatásának gonoszságával szemben? Péld 18:13.
„Sokan a maguk magyarázatát erőltetik arra, amit hallottak, amitől teljesen elváltozhat annak a jelentése, amit a szóló mondani akart. Némelyek előítéleteiken és elfogultságaikon átszűrve hallják. Úgy értik a dolgokat, ahogyan ők akarják, ahogyan a legjobban megfelel a céljuknak.” – 5B 501.
undefined
Máj. 28.
4. MEGFÉLEMLÍTÉS
a. Hogyan próbálták a farizeusok megfélemlíteni a vakon született férfi szüleit? Mit válaszoltak? Jn 9:20-21. Miért adtak kitérő választ? Jn 9:22-23.
„A farizeusoknak egyetlen reményük maradt: meg kell félemlíteniük a férfi szüleit. Tettetett őszinteséggel kérdezték: ’Mimódon lát hát most?’ (Jn 9:19). A szülők féltek, hogy bajba keverednek, mert tudvalevő volt, hogy aki Jézust a Krisztusnak ismeri el, azt kirekesztik a gyülekezetből, vagyis harminc napra kizárják a zsinagógából. Ez alatt a vétkes házában az újszülött gyermeket nem szabad körülmetélni, a halottakat nem szabad siratni. Ezt az ítéletet nagy csapásnak tekintették, és ha nem váltott ki bűnbánatot, akkor sokkal súlyosabb büntetés követte. A szülők meggyőződtek a fiukért végzett nagy csoda nyomán, mégis ezt felelték: ’Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: de mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról’ (Jn 9:20-21). Ezzel minden felelősséget fiukra hárítottak, mert nem merték megvallani Krisztust.” – JÉ 400.
b. Miről ne feledkezzünk el, ha megfélemlítéssel akarnak nyomást gyakorolni ránk? Zsol 118:6.
„Állj szilárdan és inkább soha semmi rossz dolgot ne tégy, még ha gyávának is hívnak. Ne engedj se csipkelődésnek, se fenyegetésnek, semmiféle gúnyos megjegyzéseknek.” – FE 93.
„Az igaz keresztény jellemét jellemezze a szándék szilárdsága, a töretlen eltökéltség, melyet sem a föld, sem a pokol el nem tud téríteni, meg nem képes törni. Aki nem vak a földi megtiszteltetés vonzereje előtt, aki szívére veszi a fenyegetéseket, aki nem tántoríthatatlan a csábítások iránt, azt – magát is meglepve – le fogják győzni a Sátán cselvetései.” – 4B 543-544.
„A legtüzesebb ellenzésben azoktól az adventistáktól lesz részünk, akik ellenzik Isten törvényét. De akár Jeruzsálem falai építőinek, nekünk sem szabad hagyni, hogy eltereljenek feladatunktól, hogy mendemondákkal akadályozzanak, tárgyalásokra és vitára szólító hírnökökkel, sem megfélemlítő fenyegetésekkel, hazugságok kinyomtatásával vagy bármi más csapdával, melyekre az ördög uszítja őket.” – 3B 574.
undefined
Máj. 29.
5. A TÖRTÉNELEM MEGISMÉTLŐDIK
a. Mivel kell szembesülnie Isten parancsolatot tartó népének? Hogyan kellene erre reagálnunk? Jel 12:17; Apcs 4:18-20.
„Amikor a vita egyéb kérdéseket is érint, és az emberek figyelme Isten sárba tiport törvényére terelődik, Sátán akcióba kezd. Az üzenetet kísérő erő felingerli azokat, akik ellenzik hirdetését. A papság majdhogy emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik elzárni a világosságot, nehogy híveire sugározzék. Minden rendelkezésre álló eszközzel megkísérli elfojtani e létfontosságú kérdések megvitatását. Az egyház a polgári hatalom fegyveréért kiált, és ebben a munkában a katolikusok és a protestánsok összefognak. A vasárnap megtartását kényszerítők mozgalmának merészsége és elszántsága egyre fokozódik, és a törvényt is igénybe veszik Isten parancsolatainak megtartói ellen. Bírsággal és bebörtönzéssel fenyegetik őket. Egyeseknek pedig magas állást ajánlanak fel, és egyéb jutalmakkal és kedvezményekkel próbálják rávenni őket hitük megtagadására. De ők rendíthetetlenül így válaszolnak: ’Mutassátok ki Isten Igéjéből tévedésünket!’ Így védekezett Luther is hasonló körülmények között. A törvényszék elé állított hívők ékes bizonyságot tesznek az igazságról, melynek hallatán egyesek állást foglalnak Isten valamennyi parancsolata mellett. Így jut el az igazság olyan emberek ezreihez is, akik különben mit sem tudnának róla.” – NK 540-541.
b. Mit kellene mindig szem előtt tartanunk az ellenzőkkel szemben? Jn 9:39; Apcs 4:33; Mt 10:28.
„Fenyegetések sem tudták visszatartani vagy megfélemlíteni [az apostolokat].” – AT 33.
undefined
Máj. 30.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Hogyan ítélték meg a zsidó vezetők a betegeket és szenvedőket?
2. Ki és mi gyógyította meg valójában a vakot?
3. Mi zavarta össze a vak szomszédait?
4. Milyen helyzettel kellett szembenéznie a fiatalembernek a gyógyulása után?
5. Hogyan kerülhetem el, hogy a vak szüleit sújtó csapdába essek?