„Kedves Hittestvérek!

Hiszitek-e teljes szívetekbõl, hogy az Úr eljövetele közel van, és hogy nekünk kell a világgal közölni az utolsó kegyelmi üzenetet, azt a kegyelmi üzenetet, amelyhez hasonlót az Úr még sohasem küldött a bûnös világnak? Vajon oly példát adunk-e, amilyet kell? Bizonyságot teszünk-e életünkkel és eljárásunkkal egész környezetünknek arról, hogy várjuk Urunknak és Üdvözítõnknek közeli, dicsõséges eljövetelét; annak a Jézus Krisztusnak eljövetelét, aki halandó testünket elváltoztatja és az Õ megdicsõült testéhez hasonlóvá teszi? Félek, hogy ezeket az igazságokat nem hisszük úgy, és nem vagyunk velük úgy tisztában, mint ahogy kellene. Akik hiszik a nagyfontosságú, idõszerû igazságot, melyet vallunk, azok éljék is ki hitüket. Sajnos, inkább törekszünk szórakozások és oly dolgok után, amelyek e világ figyelmét magukra vonják. Sokat foglalkozunk a ruházattal, nyelvünket gyakran könnyelmû, sõt haszontalan fecsegésre használjuk fel, amelyek meghazudtolják hitvallásunkat, mert nem az odafelvalókkal törõdünk, ahonnan a mi Üdvözítõnket várjuk.

Angyalok vesznek körül és õriznek minket; mi azonban gyakran elszomorítjuk õket, mert könnyelmû beszélgetéseket folytatunk, gondtalanul tréfálkozunk, vagy közömbösen viselkedünk az igazság ügye iránt. Néha összeszedjük ugyan magunkat és megfeszítjük erõnket, hogy gyõzzünk, azonban mindig újra visszaesünk elõbbi hanyag állapotunkba, képtelenek vagyunk a bûnös kísértéseknek ellenállni, nem tudjuk legyõzni a szenvedélyeket és nem álljuk ki aranynál drágább hitünknek próbáját. Nem szenvedünk Krisztusért és nem örvendünk a megpróbáltatásoknak.

Óh, mily nagy mértékben hiányzik belõlünk a keresztényi szilárdság, hogy Istent elvbõl szolgáljuk! Ne a saját tetszésünket keressük, hanem igyekezzünk minden cselekedetünkkel, szavunkkal Istent dicsérni. Ha jól szívünkbe vésnénk és jól emlékezetünkben tartanánk a következõ szavakat, akkor nem esnénk oly könnyen kísértésbe, és szavaink kevesek, de jól megválogatottak lennének: ’Pedig betegségeinket õ viselte és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl! …s õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg.’ ’Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.’ ’Te, óh Isten, látsz engemet!’

Ha ezeket a bibliaverseket olvassuk, ha arra gondolunk, hogy Jézus mit szenvedett érettünk, nyomorult bûnösökért, hogy bûnbocsánatot nyerjünk és szent vére által megváltson minket, lehetetlen, hogy ne vágyakozzunk mi is …rette szenvedni. Ha lelkünk ezzel a gondolattal foglalkozik, a büszke én megalázkodik és gyermeki egyszerûséggel, türelemmel hallgatjuk és megszívleljük a komoly, dorgáló szót és többé nem leszünk ingerlékenyek; nem uralkodhat bennünk többé az önzõ lelkület.” – Tapasztalatok, Látomások, 122-124.

„Ha elgondolom, hogy mily nagy áldozatot kellett hozni azért, hogy az igaz ösvényen megtartassunk, önkéntelenül is így kell felkiáltanom: Óh minõ szeretet, mily csodás szeretet lakozott az Isten Fiában irántunk, szegény bûnösök iránt! Vajon mi közömbösek és gondtalanok legyünk, mialatt Isten mindent megtesz megmentésünk érdekében, amit csak lehetséges? Az egész menny érdeklõdést tanúsít sorsunk iránt. Óh, legyünk éberek és buzgók, hogy tiszteljük, dicsõítsük és imádjuk a Magasságost és Fenségest! Áradjon túl szívünk Isten iránti szeretettõl és hálától, Aki annyira szeret minket és irgalmaz nekünk. Tiszta és szent életmódunkkal dicsõítsük Õt és mutassuk meg, hogy onnan felülrõl születtünk, hogy hazánk nem e földön, hanem a mennyben van, hogy itt csak zarándokok és idegenek vagyunk, akik a jobb hazába törekszünk.

Azok között, akik Krisztus nevét vallják és közeli eljövetelét várják, sokan vannak, akik még mindig nem tudják, hogy mit jelent Krisztusért szenvedni. Szívüket még nem vetették alá a kegyelem hatásának és nem haltak meg az énnek, amely minduntalan követelõzik. Egyidejûleg megpróbáltatásaikról beszélnek, pedig megpróbáltatásaik legfõbb oka makacs és dacos szívük, ami annyira érzékeny, hogy könnyen sértõdik. Ha ezek az emberek megértenék, hogy mit jelent Krisztust igazán követni, hogy mit jelent igaz és õszinte kereszténynek lenni, akkor komolyan munkához látnának. Mindenekelõtt meghalnának az énnek, kitartóan imádkoznának és megfékeznék szívük szenvedélyeit. Adjátok fel önbizalmatokat, önteltségeteket, kövessétek szelíd példaképeteket, tekintsetek Jézusra, hitetek megkezdõjére és bevégzõjére, Aki megvetve az örömöt és dicsõséget, elszenvedte érettünk a kereszthalált és nem törõdött a gyalázattal. Õ volt egykoron a mi bûneink következtében a csendes, megölt Bárány, Aki miattunk megsebesíttetett, megkínoztatott és Aki büntetésünk terhét viselte.” – Tapasztalatok, Látomások, 125-126.

„Mint nép távol állunk attól, aminek Isten látni szeretne minket, mert nem nemesítjük lelkünket és csiszoljuk jellemünket Isten igazságának és terveinek csodálatos feltárulásával összhangban. ’Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek’ (Példabeszédek 14:34). A bûn szervezetlenséget okoz. Bárhol is dédelgetik – az egyén szívében, a háztartásban vagy a gyülekezetben –, ott rendetlenség, viszály, széthúzás, ellenségeskedés, irigység és féltékenység van, mert az ember és Isten nagy ellensége uralma alá vonja az emberi elmét. Ha azonban valaki szereti, hirdeti és gyakorolja is az igazságot, az gyûlölni fogja a bûnt, és Jézus Krisztus élõ képviselõje lesz a világban.

Az igazság hitvallói nem azért lesznek elítélve, mert nem volt meg a világosságuk, hanem mert nagy világosságuk ellenére nem vizsgálták meg szívüket az igazságosság isteni mércéjének fényében. Az igazság hitvallóinak fel kell emelkedniük az igazság gyakorlása által. A valódi biblikus hit átitatja az életet, megtisztítja és nemesíti a jellemet, és egyre hasonlóbbá teszi azt az isteni mintához. Az ilyenek otthonát az imádság és az Istennek zengõ dicséret és hálaadás teszi dallamossá. Az ilyen otthonban angyalok segédkeznek, és a híveket angyalok kísérik az imádság házába. Az igazságot valló és Isten törvényét hirdetõ gyülekezetek tartsák is meg a törvényt, és tartsák magukat távol minden bûntõl! A gyülekezeti tagok utasítsák vissza a gonoszság gyakorlására és a bûnök melengetésére késztetõ kísértéseket! Az egyház kezdje az Isten elõtt való megtisztító munkát bûnbánattal, megalázkodással és mély önvizsgálattal, mert az engesztelési nap által árnyjelzett idõben élünk. Ünnepélyes óra ez, mely örök következményekkel teljes.

Az igazság tanítói mutassák be az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Isten igazságának csillapító, megszentelõ és nemesítõ befolyása alatt tiszta edényekként állnak az Úr elõtt. Legyenek átitatva a Biblia vallásával, és csodálatos befolyásuk lesz a világra. A gyülekezet tagjai legyenek tiszták, kitartóak és rendíthetetlenek. Maradjanak mindenkor Jézusban, és a világ világosságai lesznek. A nyáj õrállói és pásztorai hirdessék az ünnepélyes igazságot, és hangoztassák a figyelmeztetõ üzenetet minden nép, nemzet és nyelv elõtt! Legyenek élõ képviselõi az általuk hirdetett igazságnak! Tartsák tiszteletben Isten törvényét, követelményeinek szigorú és szent betartásával! Járjanak az Úr elõtt tisztaságban, szentségben, és olyan erõ fogja kísérni az igazság hirdetését, mely mindenfelé ragyogtatja majd a világosságot.

Isten soha nem hagy el népeket vagy egyéneket mindaddig, amíg õk el nem hagyják Õt. A külsõ ellenállás nem gyengíti meg Isten parancsolattartó népének hitét. A tisztaság és igazság gyakorlásának elhanyagolói megszomorítják Isten Lelkét, és meggyengítik önmagukat, mert Isten nem árasztja áldását körükben. A belsõ romlás Isten ítéletét vonja erre a népre éppúgy, mint annak idején Jeruzsálemre. Óh, szóljanak az esedezõ hangok és odaadó imádságok, hogy akik másoknak prédikálnak, nehogy maguk is méltatlanná legyenek. Testvéreim! Nem tudjuk, mi vár még ránk. Egyedüli biztonságunk a világ Világosságának követésében van. Isten fog munkálkodni értünk és velünk, ha a haragját elõidézõ régi világ, valamint Sodoma, Gomora és az ókori Jeruzsálem bûneit nem ismételjük meg.

Isten törvényének legcsekélyebb áthágása is bûnössé teszi a vétkest, aki mélységes bûnbánat és a bûn elhagyása nélkül bizonyosan hitehagyóvá válik… Mint nép, amennyire csak lehetséges, tisztítsuk meg az erkölcsi romlás és súlyos vétkek táborát. Amikor a bûn eluralkodik azon a népen, mely vallomása szerint az igazságosság erkölcsi zászlajának magasba emelõje, hogyan várhatjuk el, hogy Isten javunkra fordítsa hatalmát, és megszabadítson minket, mint igazság szerint járó népet?… Ha mint nép nem maradunk meg a hitben, és az Isten parancsolatainak szóban és írásban való hirdetésén kívül nem tartjuk meg azokat, közülük egyet sem rontván meg tudatosan, akkor elgyengülés és romlás lesz úrrá rajtunk. Ezt a munkát minden egyes gyülekezetünkben el kell végezni! Legyen mindenki keresztény!

Tegyük félre a büszkeség bûnét! Küzdjünk le minden felesleges dolgot, és gyakoroljunk bûnbánatot Isten felé azért az önkényes rablásért, mellyel visszatartottuk azt a pénzt, melynek a pénztárba kellett volna folynia, hogy Isten mûvének támogatására legyen a misszióterületeken. Állítsuk az emberek elé a reformáció és a valódi megtérés munkáját, és bátorítsuk õket azokra. Cselekedeteink és magatartásunk legyen összhangban a napjainkra szóló munkával, hogy így szólhassunk az emberekhez: Kövess engem, ahogyan én követem Krisztust! Alázzuk meg lelkünket Isten elõtt böjtölés, ima, bûnbánat és a bûnök elhagyása által.

A hûséges õrálló hallassa szavát az élen: ’Eljött a reggel, az éjszaka is’ (…saiás 21:12). A trombitának biztos hangon kell szólnia, mert az Úr visszajövetelére való felkészülés nagy napján élünk… Sok tanítás létezik mai világunkban, sok vallás számlál ezernyi és tízezernyi tagot, de csak egy viseli magán Isten névjegyét és pecsétjét. Van embertõl, és van Istentõl származó vallás. Az örökkévaló Sziklához kell kötözni lelkünket. Isten világában minden – az emberek, a tanítások és a természet maga – betölti Isten biztos prófétai szavát, és véghezviszi a világ történelmének hatalmas záró munkáját.

Készenlétben kell várnunk Isten utasításaira. Nemzetek fognak kimozdulni helyükrõl. Visszavonják a támogatást azoktól, akik az igazságosság egyedüli zsinórmértékét, a jellem egyetlen próbakövét tárják az emberek elé. Mindazok, akik nem hajtanak fejet a nemzeti tanácsok törvénye elõtt, mely a bûn embere által intézményesített szombat magasztalását írja elõ, nem csak a pápaság elnyomó hatalmát fogják megérezni, hanem a protestáns világét, a fenevad képét is.

Sátán csodákkal akarja majd megtéveszteni az embereket. Hatalmát mindenekfölött valónak állítja. Az egyház látszólag az elbukás határához ér, de nem bukik el. Megmarad, és közben Sion bûnösei kirostáltatnak – a konkoly elkülönül az értékes búzától. Ez szörnyû esemény lesz, de be kell következnie. Egyedül azok találtatnak a hûségesek és igazak között, akik a Bárány vére és bizonyságtételük szava által gyõzelmet arattak. Ezeken nem ejt foltot a bûn, és szájukban nem találtatik álnokság. Szabaduljunk meg önigazultságunkból, és öltsük fel Krisztus igazságosságát!” – Szemelvények, 2. kötet, 358-360.

„Az Úr közölte, hogy ha Isten népe nem feszíti meg erejét, hanem tétlenül várja a felüdülést, hogy rájuk szálljon, eltávolítsa hibáikat és helyesbítse tévedéseiket; ha arra támaszkodnak, hogy az tisztítsa meg õket a test és a lélek minden szennyétõl, és alkalmassá tegye õket a harmadik angyal hangos kiáltásában való részvételre, akkor híjával találtatnak. A felüdülés, vagyis Isten ereje csak azokra száll, akik elkészítették magukat erre, végezve az Isten által rájuk bízott feladatot; nevezetesen, megtisztítják magukat a test és lélek minden szennyétõl, Isten félelmében tökéletessé téve megszentelõdésüket.” – Bizonyságtételek, 1. kötet, 619.

„A maradék, mely megtisztítja lelkét az igazságnak való engedelmesség által, erõt nyer a próba során, és a hitetlenség közepette bemutatja a szentség szépségét. Ezeket az embereket, mondja az Úr, ’markaimba metszettem fel’ (…saiás 49:16). Emlékezetük örök és romolhatatlan marad. Hitre, élõ hitre van szükségünk, és olyan bizonyságtevésre, mely behatol a bûnös szívébe. Túl sok a prédikáció és túl kevés a szolgálat. A szent kenetre, az igazság lelkületére és tüzére van szükségünk. Sok prédikátort félig megbénítanak saját jellemhibái. Isten megtérítõ hatalmára van szükségük.

Isten tökéletes engedelmességet követelt Ádámtól a törvény iránt, bukása elõtt. Ugyanezt követeli ma tõlünk is: a tökéletes engedelmességet, folt és hiba nélküli szentséget színe elõtt. Isten segítsen meg bennünket, hogy eleget tegyünk törvénye rendeléseinek! Ezt nem tehetjük meg anélkül a hit nélkül, mely Krisztus igazságát mindennapi életünkbe hozza.

Kedves Testvérek! Az Úr közel! Emeljétek fel fejeteket! Emelkedjetek fel gondolatban, és örvendezzetek! Bárcsak betelnének kimondhatatlan örömmel és dicsõséggel az örömüzenet ismerõi, akik vallomásuk szerint szeretik Jézust. Ennek a jó és örömteli hírnek fel kellene villanyoznia minden lelket. Ezt kellene ismételgetni otthonainkban, és megosztani azokkal, akikkel az utcán találkozunk. Mi lehetne ennél örömtelibb hír? A hívõkkel és hitetlenekkel való vetekedés és akadékoskodás nem olyan munka, melyet Isten bízott volna ránk.

Ha Krisztus a Megváltóm, áldozatom és bûnhordozóm, akkor soha nem fogok elveszni. Ha hiszek Benne, örök életem van. Az igazság hívei bárcsak személyes Megváltójukként hinnének Jézusban. Nem az olcsó, cselekedetek nélküli hitre gondolok, hanem a komoly, élõ, folytonos és megnyugvó hitre, mely eszi és issza Isten Fiának testét és vérét. Nem csak bûnbocsánatra vágyom Isten törvényének megrontása miatt, hanem fel szeretnék emeltetni Isten orcájának fényességébe. Nem csak egyszerûen bebocsátást nyerni a mennybe, hanem bõséggel jutni be oda.

Mi, akik szent nemzet és megtartásra való nép vagyunk, hogyan lehetünk ilyen érzéketlenek az iránt a kimondhatatlan szeretet iránt, melyet Isten kinyilvánított felénk? A megváltás nem egyenlõ a keresztséggel, vagy azzal, hogy nevünk a gyülekezeti névsorba kerül, de még az igazság prédikálásával sem. A megváltás élõ kapcsolat Jézus Krisztussal – a szív megújulása, Krisztus cselekedeteinek véghezvitele hit által, a szeretet munkája, türelem, szelídség és reménység. Minden Krisztussal egyesült lélek élõ missziómunkás lesz teljes környezetében. Munkálkodni fog a közelben és távolban lévõ emberekért. Nem helyi érdekek vezérlik, nem csak kiépít egy saját munkaterületet, melyet õ irányít, és ezzel buzgalma máris kifullad. Minden terület megerõsítésén munkálkodik. Nem önszeretet és önzõ érdekek irányítják, hiszen a mû és az igazság egységes egészet képez.

Komoly és aggódó szívvel feltehetjük a kérdést: ’Ápolok-e irigységet magamban? Megengedem-e, hogy a féltékenység helyet találjon szívemben?’ Ha igen, Krisztus nincs ott. ’Szeretem-e Isten törvényét? Szívemben hordozom-e Isten szeretetét?’ Ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Krisztus szeretett minket, akkor az áldott mennyei békére és nyugalomra készülõdünk. Ott nincs elsõbbségre való törekvés. Mindenki úgy fogja szeretni felebarátját, mint önmagát. Óh, bárcsak megvilágosítaná értelmünket Isten, és megszólítaná az egyházat a tagok felébresztése által!…

Sion szunnyadó gyermekeinek fel kell ébredniük! Sok elszámolnivalójuk lesz azoknak, akik ugyan hirdetik az igazságot, de nem éreznek felelõsséget a lelkekért. Az igazság hitvallói keljenek fel, vegyék fel Krisztus igáját, és hordozzák az Õ terhét! Olyan emberekre van szükség, akiket nem csupán névleges, hanem krisztusi, önzetlen és kitartó érdeklõdés vezérel, mely nem lanyhul meg a nehézségek idején, és nem hûl ki a bûnök megsokasodása miatt…

Az örökkévaló világ küszöbén állunk. Ehhez a munkához nem lesz szükség langyos keresztényekre. Lendületet kell belevinnünk hitünkbe és az igazság hirdetésébe. A sátáni eszközök új élettel megtelve, számunkra eddig ismeretlen erõvel kezdenek dolgozni. Nem vehetné hatalmába egy új, felülrõl jövõ erõ Isten népét is? Kérleljük az embereket a megszentelõ igazság befogadására. Komoly esedezéseket, tusakodó imákat kell felajánlanunk Istennek, hogy népünk reménysége ne feltételezésekre, hanem örök valóságokra épüljön. Isten Igéjének bizonysága alapján meg kell gyõzõdnünk arról, hogy a hitben járunk-e, és a mennybe készülünk-e vagy sem. A jellem erkölcsi zsinórmértéke Isten Igéje. Eleget teszünk-e követeléseinek? Az Úr népe odaszánja-e tulajdonát, idejét, képességeit és minden befolyását a napjainkra szóló munkára? …bredjünk fel! ’Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén’ (Kolossé 3:1).” – Szemelvények, 2. kötet, 361-363.