Röviddel azelõtt, hogy Jézus utoljára ment a Gecsemáné kertjébe imádkozni, elmondta tanítványainak, hogy el fogja hagyni õket, mert a földi küldetése a végéhez közeledik, és vissza fog térni arra a helyre, ahová most még nem mehetnek Vele. Látva a tanítványok természetes reakcióját, a szomorúságot és az elhagyatottságot, ezt mondta nekik: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (János 14:1). Ezek a szavak reményt adtak nekik, és hozzájuk hasonlóan Jézus minden hívõnek azt a bizonyosságot szeretné adni, hogy Õ megérti az élet minden körülményeit és Nála minden fellelhetõ, amire a léleknek szüksége van a békéhez. Azután így szólt hozzájuk: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek” (János 14:2).

Ezek a hajlékok az otthont képviselik, az otthon pedig az a hely, ahol általában mindannyian biztonságot, békét és boldogságot találunk. Ennek az ígéretnek nagy biztatást kellene jelentenie mindannyiunk számára, mert egy olyan otthont nyerhetünk el, ahol „a farkas és a bárány együtt legelnek, és az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik” (…saiás 65:25). Ez az otthon messze lesz mindattól, ami ma szomorúságot és bizonytalanságot okoz nekünk, mert „Isten eltöröl minden könnyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:4).

A következõ ígéret szintén olyan nagyszerû, mint az elõzõ volt: „…s ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:3). „Ismét eljövök” – ez olyan balzsam volt, amire a tanítványoknak nagy szükségük volt akkor. Még nem ismerték a rájuk váró megpróbáltatásokat, de onnantól kezdve ez az ígéret volt figyelmük középpontja, és bátorította õket, hogy prédikálják Jézus eljövetelét, törekedjenek Jézust bemutatni minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek.

Feltámadása után negyven nappal Jézus felvezette tanítványait az Olajfák hegyére, ami nem messze volt Betániától, szemben Jeruzsálem városával, ahol elutasították és halálra ítélték Õt. Ez a búcsú pillanata volt és lehetõség arra, hogy az utolsó utasításait és tanácsait átadja tanítványai csoportjának, akik az elveszett, majd megtalált bárányt jelképezték. Jézus szavai nem hibáik és kudarcaik szemrehányásai voltak, hanem a legmélyebb gyengédség és együttérzés szavait szólta hozzájuk.

„Áldásra kinyújtott kezekkel – mintha ezzel is bizonyságát akarná adni védelmezõ gondoskodásának – Jézus lassan felemelkedett közülük. Egy olyan erõ, hatalom vonta, emelte a menny felé, amely erõsebb volt minden földi vonzóerõnél. Miközben Jézus felfelé emelkedett és elragadtatott, tanítványai szent tisztelettel, feszült figyelemmel tekintettek mennybe menõ Uruk egyre halványuló képére. A dicsõség felhõje azután elrejtette Jézust szemük elõl. Csak szavai érkeztek hozzájuk vissza, mikor az angyalok felhõbõl álló diadalszekere felvitte az Urat: ’Ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig’ (Máté 28:20). Ugyanakkor hallották a magasból az angyalok karának nagy örömmel zengõ énekét.” – Jézus …lete, 737.

Ebben a pillanatban két hatalmas angyal jelent meg emberi alakban. Szeretettel és részvéttel kérdezték meg a menny felé nézõ tanítványoktól: „Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tõletek a mennybe, akképpen jõ el, amiképpen láttátok õt felmenni a mennybe” (Apostolok Cselekedetei 1:11). Ez a reménységnek ugyanaz az üzenete volt, amit Jézus már régen elmondott nekik: „Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õvele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe” (Máté 25:31). Ez ugyanaz a kinyilatkoztatás volt, amelyet János kapott Pátmosz szigetén: „Ímé eljõ a felhõkkel; és minden szem meglátja õt, még akik õt által szegezték is; és siratja õt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jelenések 1:7). Az angyalok biztosították a tanítványokat, hogy ugyanez a Jézus, akit láttak felemelkedni a mennybe, újra el fog jönni úgy, ahogyan elment. Valóban, eljön a felhõkben, és minden szem meglátja Õt.

A vég idejének pontosabb megértése felkeltette a tanítványok figyelmét – és a miénket is fel kell, hogy keltse. Odamentek Jézushoz magukban, hogy megkérdezzék: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? …s micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?” (Máté 24:3).

Azokon a helyeken, ahol fejlettebb a technika és korszerû közlekedési eszközökkel történik az utazás, fokozottan figyelünk arra, hogy a mûholdas navigátor vagy GPS készülék milyen jelzéseket ad nekünk a célig hátralévõ távolságról, vagy a kiválasztott útvonal esetleges változásairól. Az út mentén elhelyezett jelzõtáblák is a segítségünkre vannak. A bibliai próféciák pontosan olyanok, mint a GPS: elmondják nekünk, hogy hol tartunk az idõben, így felkészülhetünk és biztonságosan megérkezhetünk a célhoz.

„…s Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jõnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: …n vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek” (Máté 24:4-5). Miért a világ végének elsõ jeleként mutatta be ezt Jézus? Péter apostol adja meg a választ: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1 Péter 5:8). Kedves Hittestvérek! Sátán is nagyon jól ismeri a bibliai próféciákat, és tudja, hogy Krisztus eljövetele véget vet rémuralmának. …ppen ezért nagy ravaszsággal és cselszövéssel – mint az oroszlán, amely megfigyeli áldozatát, mielõtt megtámadná – hamis tanokat vezet be az egyházba, amelyeket összekever az igazság bizonyos részeivel, hogy a hívõk beleessenek csapdájába. Az iszlám, a buddhizmus, az agnoszcitizmus [egy filozófiai irányzat, amely szerint lehetetlen megbizonyosodni Isten léte felõl] és más filozófiai irányzatok elterjedése az egész világon eltorzította az emberek felfogását az egyedül igaz Isten, a menny és a föld Teremtõjének milyenségérõl, és eltávolította õket az ismeret egyetlen valódi forrásától, a Bibliától.

Egyedüli biztonságunk abban van, ha sok imával és odaszentelõdéssel tanulmányozzuk a Szentírást. Egyedül ez védhet meg minket a tévedésektõl. Ha így teszünk, akkor biztosan meg tudunk erõsödni. „A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok” (…saiás 8:20). Rendszeres tanulmányozás által képesek leszünk elraktározni elménkben az igazság kincseit, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy így szóljunk: „meg van írva”. De egy figyelmeztetés: a technológia fejlõdésével egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a hívõk felhagytak a hagyományos papír alapú Bibliák olvasásával. Egyrészt könnyebbé vált számunkra, hogy komplett könyvtárakat, leckéket, énekeskönyveket stb. hordozhassunk magunkkal elektronikus eszközeinken, és így ezek mindig kéznél legyenek. Másrészt egy éppen akkor érkezõ üzenet vagy értesítés legkisebb jelére is elterelõdik a figyelmünk, így felhagyunk a tanulmányozással, és az elménk gyorsan olyan dolgokra tér át, amelyeknek gyakran semmi közük sincs az elõzõleg olvasottakhoz. Ezzel a módszerrel Sátánnak nagyon gyakran könnyedén sikerül elvonni a hívõket az igazság tanulmányozásától.

Jézus figyelmeztette tanítványait: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé” (Máté 24:6-7). Az utóbbi években tanúi lehetünk annak a felfordulásnak, melyben a nemzetek élnek. Mialatt mindenki a békére törekszik, közben nagy háborúk törnek ki, amelyek ezreket ölnek meg szerte a világon. A háborúk és a politikai instabilitások miatt ezrek menekültek el több országból, amelyek igazi humanitárius katasztrófát okoztak, ahol fájdalom és éhínség az uralkodó. E borzalmak ellenére a nagyhatalmak milliós költségvetéseikbõl fegyvereket és lõszereket vásárolnak a háborúk folytatásához.

Másrészt, míg egyes országokban bõségesen áll rendelkezésre élelmiszer és rengetegen betegszenek meg az elfogyasztott egészségtelen gyorséttermi ételek miatt, és naponta több ezer tonna étel kerül a szemétbe, még mindig vannak olyan helyek, ahol ezrek halnak éhen. Nehéz elfogadni ezt a 21. században, amikor minden technológiai fejlõdés adott, a szállítás egyszerûsödik és gyorsul. Vannak helyek, ahol emberek halnak meg az ivóvíz hiánya miatt, vagy mert annyira legyengülnek, mert nincs mit enniük. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezõ természeti katasztrófák is azon jelek közé tartoznak, amelyekre Jézus utalt. Ahogy az aszályok teljesen elpusztítják az életet a bolygó egyes területein, a szélsõséges és rendellenes esõzések, vagy tornádók és hurrikánok okozta áradások pusztítást és több ezer áldozatot hagynak maguk után. Az elmúlt években heves földrengések voltak számos helyen, és nemcsak az erejük növekedett jelentõsen, hanem az általuk hátrahagyott áldozatok száma is.

„Nagyon gyakran hallunk földrengésekrõl és tornádókról, a tûz és víz pusztításairól, amelyek nagy áldozatokat követelnek emberéletben és anyagiakban! Ezek az elemi csapások látszólag a természet megzavart, rendellenes erõinek szeszélyes kitörései, amelyeket az ember egyáltalán nem tud befolyásolni. Belõlük azonban Isten szándékait olvashatjuk ki. Ezek is olyan eszközök, amelyekkel rá akarja ébreszteni az embert arra, hogy milyen veszélyben van.” – Pátriárkák és Próféták, 173. A magyarázatokat keresõ tudósok és filozófusok arra a következtetésre jutottak, hogy mindez az éghajlatváltozás következménye, és ez az oka annak, hogy a természet így reagál. Az emberi elméletek ismét eltérítik az embereket ezen események valódi okától. Igaz, hogy a természet szenved és megváltozik az emberiség gonosz cselekedetei miatt, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezekre a jelekre is utalt Jézus. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a következményeket sem, amelyeket azok fognak elszenvedni, akik elpusztítják a földet. „…s megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják” (Jelenések 11:18). A teremtés nagy mûvét kiirtják, és a romlásért felelõs személyeket megbüntetik.

Ezek az események azok a jelek, amelyeket Jézus kijelentett tanítványainak, hogy útmutatóul szolgáljanak az idõ felismerésére? Igen, azok. Ahogy a tanítványok kérdezték: mikor lesz a világ vége? Nem tudunk meghatározni egy pontos dátumot, csak a jeleket tudjuk értelmezni és megérteni, hogy már nem sok idõ maradt világunk és annak lakói számára. „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Máté 24:36).

Jézus rámutatott, hogy az idõk vége hasonló lesz az özönvíz elõtti idõhöz. „Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne, …s nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is” (Máté 24:37-39).

Az evés, ivás vagy a házasodás nem törvényellenes dolog. Ami Isten szemében utálatossá tette ezeket, azok a szélsõségek, amelyekkel véghezvitték ezeket. A leggyakoribb betegségek nagymértékben a helytelen táplálkozási szokásokra, a mozgásszegény életmódra, valamint az egészségre ártalmas anyagok használatára és az azokkal való visszaélésekre vezethetõk vissza. Az ártalmas vagy mérgezõ anyagoknak való hosszú ideig tartó kitettség, a káros anyagok belélegzése a nagyvárosokban, vagy a dohány és drogok használata nemcsak betegségeket idéz elõ, hanem genetikai, fejlõdési rendelleneségeket és autoimmun betegségeket is okoz. A Sodomában és Gomorában történt események, valamint az Izrael népének Sittimben, az ígéret földje elõtt átélt tapasztalata figyelmeztetés számunkra, hogy az érzékiség és a fékezetlen szenvedélyek arra vezetnek, hogy az Isten szemében legutálatosabb és legaljasabb cselekedeteket kövessük el. „Minden században voltak az érzékiség tengerén hajótörést szenvedett jellemroncsok. Most pedig, hogy az idõk végéhez közeledünk és Istennek népe a lelki Kánaán határain áll, Sátán megkettõzi erejét, hogy mint akkor, most is megakadályozza annak elfoglalását. Tõrt vet õ minden léleknek! Ne gondolja senki, hogy csak a tudatlanoknak és mûveletleneknek kell vigyázniuk, mert hálóját éppen a legmagasabb hivatalok és legszentebb tisztségek betöltõire veti ki. …s ha azokat ráveheti, hogy jellemüket bemocskolják, általuk még sokakat dönthet romlásba. Eszközei most is azok, amelyek voltak háromezer évvel ezelõtt. Világi barátság, szépség és báj csodálata, szórakozás, élvezetvágy, féktelen jókedv, ünnepségek és a borospohár segítségével veszi rá az embereket ma is a hetedik parancsolat megszegésére.” – Pátriárkák és Próféták, 478.

„Nemcsak az a kiváltsága minden kereszténynek, hogy várja, hanem hogy siettesse is a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét. (Lásd 2 Péter 3:12.) Ha mindazok, akik Krisztus nevét vallják, gyümölcsöt teremnének dicsõségére, gyorsan befejezõdne az evangélium magvetése az egész világon; az utolsó termés is hamar beérne, és Krisztus eljönne, hogy begyûjtse a drága gabonát.” – Krisztus Példázatai, 40.

Kiváltságunk, hogy beszélhetünk Jézus Krisztus visszatérésének áldott reménységérõl. Szintén kiváltságunk, hogy a reformáció ugyanolyan munkáját végezzük, melyet Keresztelõ János végzett, hogy elõkészítse az utat az Úr elsõ eljövetelére. „A megújulásnak az a magasztos célja, hogy mi magunk felszabaduljunk és a nagyközönséget is gondolkodásra késztessük. Kapcsoljuk össze az üzenettel a mindenben megtartott mértékletességet, hogy elfordítsuk Isten népét a bálványimádástól, a torkosságtól és a ruházkodásban és más dolgokban elkövetett fényûzéstõl.” – Bizonyságtételek, 3. kötet, 62.

Itt az ideje, hogy változtassunk az életünkön, és az Isten parancsolatai iránti engedelmességünk bizonyítsa be, hogy valóban szeretjük Õt. Nincs vesztegetni való idõnk. Határozottan be kell zárnunk az ajtókat minden olyan dolog elõtt, ami nem képviseli annak a népnek a jellemét, akik a mennyei hajlékokba készülnek. Munkánknak be kell mutatnia, hogy „a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Filippi 3:20).

„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tûr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2 Péter 3:9). A ma még rendelkezésünkre álló próbaidõ egyetlen célja, hogy kihasználjuk azt a megszentelõdésünkre és Krisztus eljövetelének nagy napjára való elõkészületre. Minden eltelt nappal eggyel kevesebb áll rendelkezésünkre. Jézus egyszerûen azért nem tért még vissza, mert idõt ad még számunkra, hogy mindannyian alapos bûnbánaton mehessünk át, és megtapasztalhassuk életünkben a mély, valódi megtérést.

Megmentésünk Krisztus, a Bárány drága vére által történt, Aki hibátlan és szeplõtlen volt (1 Péter 1:18-19), hogy elnyerhessük azokat a hajlékokat, „amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az õt szeretõknek” (1 Korinthus 2:9). Ne válasszanak el bennünket Urunk visszatérésének csodálatos üzenetétõl a világ által kínált látványosságok, ünnepek és hagyományok, a divat szükségtelen díszei, egészségtelen ételek vagy italok, a pénz szeretete vagy földi javak. Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk!

Egyedül Isten kegyelme segíthet nekünk, hogy elkészüljünk eljövetelére. Csak a Szentlélek munkája tud meggyõzni minket, hogy megbánjuk bûneinket és megtérjünk. Legyen ez a mindennapi imádságunk: „jöjjön el a Te országod”. Legyen ez az áldott reménység olyan, mint egy fáklya, amely megvilágítja zarándokutunkat ebben a gonoszsággal és szenvedéssel teli sötét világban. Legyen célunk az, hogy folyamatosan elõre törjünk a cél felé, a legfõbb elhívás jutalma felé (Filippi 3:14), hogy Jézust tükrözzük mindennap, minden cselekedetünkben. Tiszta és szeplõtlen vallás (Jakab 1:27) legyen annak eredménye, hogy Krisztus bennünk lakozik.

„Krisztus akkor jön el népéért, ha majd az Õ jellemét tökéletesen tükrözni fogja.” – Krisztus Példázatai, 40. Maranatha, az Úr közel! Így szól: „Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jelenések 22:20). Ámen.