Miután az ember az …denben engedetlenné vált Isten törvénye iránt, „az Ádámot fényruhaként körülövezõ dicsõség a bûneset után eltávozott tõle. Isten dicsõségének világossága nem fedezhette el az engedetlenséget és a bûnt. Az egészség és az áldások sokasága helyett a szegénység, a betegség és a szenvedés mindenféle változata lett Ádám gyermekeinek öröksége.” – Szemelvények, 1. kötet, 253. Tragikus módon az ember eljátszotta nagyszerû kiváltságait, amelyeket a bûn foltjai váltottak fel.

„Sátán elérte az ember bukását, és azóta is azt tûzi ki célul, hogy az emberben eltörölje Isten képmását, és a maga képét bélyegezze az emberek szívébe.” – Isten Csodálatos Kegyelme, 161.

„A bûneset elõtt Ádám szemtõl szemben beszélhetett Alkotójával. Amióta azonban az embert törvényszegése elszakította Istentõl, nem részesülhet ebben a nagy kiváltságban. De a megváltás terve utat nyitott, és ezen az úton a Föld lakói most is érintkezhetnek a mennyel.” – Isten Csodálatos Kegyelme, 190.

Az engedetlenség miatt biztos volt Ádám és …va halála. Ha nem létezett volna a megváltás terve, akkor azonnal meghaltak volna, amint ettek a tiltott gyümölcsbõl.

„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5:8). Isten szeretetének mélysége, ami ezekkel a szavakkal van kifejezve: „úgy szerette Isten e világot” (János 3:16), jobban megérthetõ ezen csodálatos kijelentés által, hogy Isten Báránya „megöletett e világ alapítása óta” (Jelenések 13:8).

Isten már a teremtésünk elõtt is létezõ szeretetétõl vezérelve ígéretet tett arra, hogy ellenségeskedni fog a gonosz ellen (lásd 1Mózes 3:15). „Miközben [ez az ígéret] háborút jövendölt az ember és Sátán között, kijelentette, hogy a nagy ellenfél hatalma végül megtörik.” – The Faith I Live By, 75.

„Csakis Krisztus – kívüle senki más – válthatta meg az embert a törvény átkától és hozhatta összhangba a mennyel.” – Pátriárkák és Próféták, 45. Isten csodálatos szeretete a megváltás terve által nyilvánult meg, hogy helyreállítsa az emberrel kapcsolatos tökéletes tervét. Az Úr azért vezette be az áldozati rendszert, hogy ezáltal az ember számára könnyebben érthetõvé tegye a megváltási terv lényegét.

Krisztus engesztelésének szimbólumai és emlékmûvei

Az engesztelés Isten megbékélése az emberiséggel Krisztus áldozata által. Miután Isten feltárta Ádámnak és …vának a megváltás tervét, az eltávozott fényruhát és a fügefalevél öltözéket bõrruhákra cserélte, amelyek Krisztus igazságosságának palástját és az üdvösség ruháját jelképezték. A bõrruhák elkészítéséhez fel kellett áldozni egy állatot, mert „vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat” (Zsidók 9:22), amely elõrevetítette Krisztus áldozatát a kereszten.

Az oltártól, amelyet Ábrahám Mória földén épített, hogy feláldozza Izsákot égõáldozatul, a Salamon által a Mória-hegyén épített templomig Isten jelenléte és a korszakokon át zajló állatáldozatok, szimbólumok és emlékmûvek hirdetik Krisztus vérének hatékonyságát, mely képes eltörölni az emberek bûneit (1Mózes 22:2; 2Krónika 3:1). „A mennyei szentély szolgálatának teljes megértése: hitünk alapzata.” – Evangélizálás, 221.

„A ’szentély’ kifejezés, ahogyan a Biblia használja, elõször is a Mózes által készített sátorra vonatkozik, amely a mennyei dolgok mintájára készült, másodszor pedig ’az igazi szentsátorra’ a mennyben, amelyre a földi szentély mutatott.” – The Faith I Live By, 202.

Kánaán felé tartó vándorlásuk során Isten megparancsolta Izraelnek Mózes által, hogy készítsen Neki egy szentélyt, hogy közöttük lakozhasson (2Mózes 25:8). „Isten a hegyen megmutatta Mózesnek a mennyei szentélyt és meghagyta neki, hogy mindent arra a mintára készítsen, amelyet ott látott.” – Pátriárkák és Próféták, 351.

A földi szentsátor a pitvarból, a szentélybõl és a szentek szentjébõl állt, ami Krisztus elõre megjövendölt munkáját jelképezte a születésétõl fogva addig, míg eltörli a bûnöket.

1. A pitvar(2Mózes 27:9-18) az a terület volt, ami körbevette a szentsátrat. Itt ölték meg az áldozati állatokat, és ez volt az a hely a földön, ahol Jézus, a nagy engesztelõ áldozat meghalt a mi bûneinkért (János 12:32-33). (Lásd: Haskell, S. N.: The Cross and Its Shadow, 176-178.) A pitvar egyedüli bejárata, ahol a bûnös vihette a bûnért való áldozatát, emlékeztet bennünket arra, hogy egyedül a Krisztusba vetett hit az, amely biztosíthatja az Istennel való szövetségi kapcsolatunkat (János 10:7, 9). Az égõáldozati oltár (2Mózes 27:1-8), amely mellett kiontották az áldozat vérét és amely mellé elhelyezték az égõáldozat hamvát (3Mózes 6:10; 5Mózes 12:27), elõrevetítette Jézus drága vérének kiontását, amely eltávolítja a bûn átkát e földrõl és elõkészíti az utat a föld tûz általi megtisztításához (Malakiás 4:1, 3). (Lásd: Haskell, S. N.: The Cross and Its Shadow, 129-130.) Az áldozat vére szintén azt tanította, hogy egyedül Jézus vére az, amely által bátran beléphetünk Isten jelenlétébe a szentélyben (Zsidók 10:19-20). A rézmedence (2Mózes 30:17-21) a pitvar bejárata és a szentsátor között volt, amelyben a papoknak kezet és lábat kellett mosniuk, mielõtt beléptek a szentsátorba. Ez megfelelõen szemlélteti azt az igazságot, amelyet Jézus tanított Nikodémusnak a lelki megtisztulásra vonatkozóan, ami szükséges az Isten jelenlétébe való belépéshez, aminek a keresztség is a szimbóluma (János 3:5). (Lásd: Haskell, S. N.: The Cross and Its Shadow, 179.)

2. A szentsátor két részbõl állt: a szentélybõl és a szentek szentjébõl (Zsidók 9:1-2).

A. A szentélyben a következõ szimbolikus berendezési tárgyak voltak: a szent kenyerek asztala (2Mózes 25:23-30), amely Jézusban, az életnek kenyerében teljesedett be (János 6:48, 33, 51). (Lásd: Haskell, S. N.: The Cross and Its Shadow, 56.) A gyertyatartó (2Mózes 25:31-40) jelképezte az egyházat (Jelenések 1:12, 20), amely az Ige lámpását fenntartja (Zsoltárok 119:105), míg az egyes lámpákban lévõ olaj a Szentlélek munkáját jelképezte a földön (Zakariás 4:1-6, 10. vö.: Jelenések 5:6). A füstölõ oltár (2Mózes 30:1-7) jelképezte Jézus szüntelen közbenjárásának jóillatát a mi imáinkkal vegyítve (Zsidók 7:25; Jelenések 8:3-4).

B. A szentek szentjében (Zsidók 9:3-5) pedig a következõ szimbolikus tárgyak voltak elhelyezve: a frigyláda (2Mózes 25:10-22), amely Isten jelenlétének jelképe volt. (Lásd: Bizonyságtételek, 4. kötet, 157.) A frigyládában volt elhelyezve az Isten ujjával két kõtáblára írt Tízparancsolat (5Mózes 10:4-5). Ezek voltak és lesznek is Isten változhatatlan jellemének kifejezõ eszközei. (Lásd: Reflecting Christ, 46.) A kegyelem trónja (2Mózes 25:17-21), mely befedi a megszegett törvényt, ott volt, ahol Isten látható jelenléte megnyilvánult (2Mózes 25:32; 30:6). Ez képviselte a kegyelem és igazságosság egységét a megváltás tervében, és tökéletes szimbóluma volt a hatalmas Isten trónjának, aki így hirdette ki nevét: „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 34:5-7). (Lásd: Isten Csodálatos Kegyelme, 69.)

A mannás korsó(Zsidók 9:4) Isten féltõ gondoskodására emlékeztetett, amikor kenyeret hullatott az égbõl a pusztában vándorló népe számára, hogy fenntartsa életüket (2Mózes 16:32-33). Ma pedig Isten kegyelmes gondoskodásában a világosság drága sugarait küldte nekünk a táplálkozás kérdésével kapcsolatban, amelyek áldásnak bizonyulnak mindazok számára, akik összegyûjtik õket. (Lásd: Hogyan …tkezzünk? 269.) Amint megosztjuk másokkal is ezt a világosságot, nyitott ajtókat fogunk találni az evangélium hirdetéséhez. Így válik az egészségügyi reform a harmadik angyal üzenetének jobb kezévé. (Lásd: Counsels on Health, 219.) Áron kihajtott vesszeje (Zsidók 9:4) arra emlékeztetett, hogy tiszteljék azt a rendszert és vezetést, amit Isten az egyháza számára kialakított. (Lásd: Pátriárkák és Próféták, 418-419.)

A földi szentélyt és annak jellegzetes szolgálatait Isten azért hozta létre, hogy megtanítsa Izraelnek és nekünk az áldozati rendszert, a megváltás teljes és tökéletes tervét, és Krisztus szolgálatát a mennyei szentélyben. Krisztus kereszthalála eltörölte a földi szentélyben folyó szolgálatokat, ezért többé nincs jelentõségük (Kolossé 2:14; Zsidók 9:8-14).

Jelentõs különbségek vannak Jézus papsága és a földi papság között.

Isten Lévi törzsét választotta ki a földi szentélyben folyó szolgálatok elvégzésére (4Mózes 1:50; 2Mózes 28:1; 3Mózes 21:17-23). De Jézus nem lehetett fõpap a földön, „mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, amely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról” (Zsidók 7:14). A fõpapot Isten népe közül választották (Zsidók 5:1). Jézus azért, hogy az emberiség Fõpapja lehessen a mennyben, „nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel” (Zsidók 2:16). A lévitai papsággal ellentétben Jézus papságának a Melkisédek rendje szerint nincs kezdete és vége (Zsidók 7:3).

Két esemény jelezte az átmenetet a földi papságból a mennyeibe. Amikor Krisztust keresztre feszítették, „a templom kárpitjának kettéhasadása azt jelezte, hogy Isten nem fogadja el többé a zsidós ceremóniákat és áldozatokat” – Tapasztalatok, Látomások, 288. „Ruházata megszaggatásával [Kajafás] megfosztotta magát különleges papi kiváltságától és attól, hogy Istent képviselje az emberek között. Isten nem fogadta el többé hivatalát gyakorló papként.” – Jézus …lete, 611-612.

A naponkénti áldozati szolgálatokat a pitvarban és a szentélyben végezték, amelyek a Messiás keresztáldozatára mutattak. A bûnösnek vinnie kellett egy fiatal, hibátlan állatot (bárányt) bûnért való áldozatul. A bárány (2Mózes 12:21) Jézusra, Isten Bárányára mutatott, aki elveszi a világ bûneit (János 1:29; 1Korinthus 5:7). A bûnös ráhelyezte kezét az állat fejére, és megvallotta bûneit, majd személyesen neki kellett megölnie az állatot.

A pap vett a vérbõl, az oltár szarvaira hintette és a többit az oltár aljára öntötte, vagy a kárpit felé hintette a tömjénezõ oltárra a szentélyben, vagy megette az áldozat egy részét, mielõtt belépett a szentélybe. Az egész szolgálat a bûnök áthelyezését jelképezte a bûnösrõl a szentélybe (Zsidók 9:6; 3Mózes 4:3, 7, 22-23; 6:10; 10:17-18).

„Miközben a papok reggel és este a tömjénezés idején a szentélybe léptek, a pitvarban is elõ volt készítve az oltáron az áldozat… [A szentélyhez járulók] csendes imában egyesültek, arcukkal a szent hajlék felé fordulva. Így szálltak fel könyörgéseik a tömjén füstjével együtt a magasba, hitük pedig megragadta a megígért Üdvözítõ érdemeit, akit az engesztelõ áldozat jelképezett.” – Pátriárkák és Próféták, 361.

„Izrael bûneit így hárították át a szentélyre; a szenthely tehát tisztátalanná vált, és hogy onnan a bûnöket eltávolítsák, rendkívüli teljesítményt igényelt. Isten parancsolta, hogy a szent sátor mindkét részéért engesztelést végezzenek: ’tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól’.” – Pátriárkák és Próféták, 362.

Az engesztelés napja (Yom Kippur) Tishrei, a 7. hónap 10. napja (szeptember és október közötti idõszak), ami a legszentebb nap a zsidó naptárban (3Mózes 23:27).

„…venként egyszer, az engesztelés nagy napján a fõpap belépett a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a szentélyt. Mûve, melyet ott végzett, koronája volt az egész évi szolgálat rendjének(Zsidók 9:7).” – Pátriárkák és Próféták, 362.

„Minden egyes embernek meg kellett sanyargatnia önlelkét, míg az engesztelés szertartása folyt. Minden munkától tartózkodtak; Izráel egész gyülekezete az egész napon át ünnepélyesen megalázkodott Istene elõtt, imádkozva, böjtölve, önvizsgálatot tartva… Ilyen volt a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálata.” – Pátriárkák és Próféták, 363.

Krisztus mennybemenetele után megkezdte munkáját, mint a mi Fõpapunk. „Ez a szolgálat tizennyolc évszázadon át folyt a templom elsõ helyiségében. Krisztus a bûnbánó hívõk érdekében vérére hivatkozott. Kieszközölte számukra az Atya bocsánatát és pártfogását, de bûneik még bent maradtak a mennyei könyvekben.” – A Nagy Küzdelem, 376.

„Miként a földi szentély a bûnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bûnök szennyétõl, a mennyei szentély az ott nyilvántartott bûnök eltávolításával, azaz eltörlésével ténylegesen megtisztul. A mennyei templom megtisztítása elõtt azonban a feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet – bûnbánata és Krisztusba vetett hite nyomán – az engesztelés áldásaiban. A szentély megtisztítása tehát egyben vizsgálat is – azaz ítélkezés. Ennek a munkának le kell zárulnia, mielõtt Krisztus eljön, hogy népét megváltsa, mert amikor eljön, a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint fizessen.” – A Nagy Küzdelem, 376-377.

„Azon a súlyos napon, a végsõ engesztelés és vizsgálati ítélet napján Jézus csak azoknak az ügyével foglalkozik, akik magukat Isten gyermekeinek vallották. A gonoszok megítélése, ami egészen más és külön munka, késõbb történik. [1Péter 4:17.]” – A Nagy Küzdelem, 428.

„Az ítéletre kijelölt idõben – a 2300 nap végén; azaz 1844-ben – elkezdõdött a vizsgálat és a bûnök eltörlése. Azoknak, akik valaha is magukra vették Krisztus nevét, át kell esniük az alapos vizsgálaton. Mind az élõket, mind a holtakat megítélik ’azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az õ cselekedeteik szerint’.” – A Nagy Küzdelem, 432-433.

„Az ítélkezõk az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek…

Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek… [Lukács 10:20; Filippi 4:3; Dániel 12:1; Jelenések 21:27.]

’Egy emlékkönyv íraték’ az Úr elõtt, amelyben feljegyzik azoknak a jócselekedeteit, ’akik félik az Urat és becsülik az Õ nevét’ (Malakiás 3:16). … [Nehémiás 13:14.] Az ’emlékezés könyve’ minden igaz tettet halhatatlanná tesz…

A bûnökrõl is feljegyzés készül.[Prédikátor 12:16; Máté 12:36-37; 1Korinthus 4:5; …saiás 65:6-7.]” – A nagy küzdelem, 428-429. Minden gonosz tett, minden haszontalan szó meg lesz ítélve.

„A meg nem bánt és el nem hagyott bûnökre nem lesz bocsánat. E bûnök bent maradnak a mennyei könyvekben, és tanúskodnak a bûnös ellen az ítélet napján… A bûnt lehet titkolni, tagadni, leplezni apa, anya, feleség, gyermekek és barátok elõtt; lehet, hogy egyáltalán nem gyanítja senki sem, de a mennyei lények elõtt leplezetlen… Isten pontos feljegyzést õriz minden hamis számvetésrõl és minden tisztességtelen ügyrõl.” – A Nagy Küzdelem, 433.

„Isten minden cselekedetet megvizsgál; és e tettek a mennyei könyvekben hûségrõl vagy hûtlenségrõl tanúskodnak. Minden név mellett félelmes pontossággal van feltüntetve minden helytelen szó, minden önzõ tett, minden teljesítetlen feladat, minden titkos bûn, minden ravasz képmutatás.” – A Nagy Küzdelem, 429. „Micsoda ünnepélyes gondolat! Egyik nap a másik után az örökkévalóságba torkollik, újabb feljegyzésekkel terhelve meg a mennyei könyveket… Tetteink, szavaink, sõt még legtitkosabb szándékaink is… bizonyságot tesznek felmentésünk vagy elítélésünk mellett, még akkor is, ha elfelejtjük õket.” – A Nagy Küzdelem, 433.

„Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1János 2:1). (Lásd még: Zsidók 9:24).

„A könyvek megnyílnak az ítéletkor, és Isten megvizsgálja azoknak az életét, akik hittek, illetve hisznek Jézusban. Védõügyvédünk a föld elsõ lakóitól kezdve minden nemzedékben élõk ügyét felhozza; és a sort az élõkkel zárja. Minden név szóba kerül; minden ügyet alaposan megvizsgálnak. Isten számos nevet elfogad, másokat elutasít. Azoknak a nevét, akiknek meg nem bánt és el nem rendezett bûneit õrzi a mennyei nyilvántartás, Isten kitörli az élet könyvébõl, és az emlékezés könyve jótetteiket sem tartja tovább számon…

Azoknak a neve mellett, akik õszintén megbánták bûneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelõ áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott. Mivel Krisztus igazságának részesei lettek, és jellemük összhangba került a menny törvényével, Isten eltörli bûneiket, õket pedig méltónak ítéli az örök életre. […saiás 43:25; Jelenések 3:5; Máté 10:32-33.]” – A Nagy Küzdelem, 430.

A vizsgálati ítélet helyes megértése megköveteli tõlünk, hogy határozott lépéseket tegyünk üdvösségünk érdekében.

„Annak pedig, aki azt akarja, hogy neve bent maradjon az élet könyvében, most e rövid kegyelmi idõ alatt kell bûnbánó szívvel és õszinte megtéréssel megsanyargatnia lelkét Isten elõtt. Tartsunk mélységes, lelkiismeretes önvizsgálatot! A léhaságból és felszínességbõl, amit oly sok állítólagos keresztény megenged magának, ki kell gyógyulni.” – A Nagy Küzdelem, 436.

Félelemmel és rettegéssel kell munkálkodnunk üdvösségünkön (Filippi 2:12). „A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldõl a sorsa – életre vagy halálra. A kegyelemidõ röviddel az elõtt ér véget, hogy az Úr megjelenik az ég felhõiben. Krisztus… kijelentette: ’Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. …s ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az õ cselekedete lesz’ (Jelenések 22:11-12).” – A Nagy Küzdelem, 437.

„Az igazak és a gonoszok ekkor még élik halandó életüket a földön. Az emberek ültetnek és építenek, esznek és isznak, mit sem tudva arról, hogy a mennyei templomban elhangzott a végsõ, megmásíthatatlan döntés… Csendben, észrevétlenül, mint éjfélkor a tolvaj, jön el a döntõ óra, amelyben minden ember sorsa megpecsételõdik; és Isten végleg visszavonja kegyelmét a bûnöstõl.

’Vigyázzatok azért…, hogy ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva’ (Márk 13:35-36). Veszélyben vannak azok, akik belefáradtak az õrködésbe, a világ varázsai felé fordulnak. Miközben az üzletember belemerül a nyereséghajhászásba, a szórakozni vágyó élvezetet keres, a divat rabja ékességeit rendezgeti – lehet, hogy pont abban az órában mondja ki az egész föld Bírája az ítéletet: ’Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál’ (Dániel 5:27).” – A Nagy Küzdelem, 437.

Amíg Isten meg nem semmisíti a bûn szerzõjét, Isten népe nem tekintheti magát szabadnak a bûn terhétõl. Itt az ideje, hogy megsanyargassuk magunkat, mélyen kutassuk szívünket és buzgón imádkozzunk bûneink eltörléséért, nehogy a nevünk legyen kitörölve az élet könyvébõl. Ámen.