ELŐSZÓ

Idén négy negyedéven keresztül fogjuk tanulmányozni A János szerinti evangéliumot. Szerénységből a negyedik evangélium szerzője nem azonosítja magát, és nem hivatkozik önmagára annak a két tanítványnak az egyikeként, akik először követték Jézust (Jn 1:37). Inkább a következő képpen fogalmaz: „egy másik tanítvány”, „az a tanítvány”, „a tanítvány, akit szeret vala Jézus” és „a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről” (János 18:15; 19:26; 21:20, 23, 24). Az a tény, hogy más kiemelkedő tanítványokat név szerint említ az evangélium, miközben János nevét nem, arra utal, hogy János lehet a szerzője.

A Prófétaság Lelke szerint a negyedik evangélium szerzője János volt, „az a tanítvány, akit szeret vala Jézus”. Ő egyike volt annak a három tanítványnak, akik közvetlenül Krisztus letartóztatása előtt tanúi voltak megdicsőülésének a hegyen és gyötrelmének a kertben. Élete kiváló példa arra, ahogyan Isten ereje képes a „mennydörgés” fiát teljesen átformálni egy szeretetteljes, mély lelkilátású emberré.

„Miként a szőlőág átfonja támasztó oszlopát, úgy karolta át János is Jézust. Bátran kiállt Mestere mellett kihallgatásakor a törvényházban; ott időzött a kereszt lábánál; a feltámadás hírére pedig oly gyorsan futott a sírhoz, hogy buzgalmában még a hirtelenkedő Pétert is megelőzte.

Az a bizakodó szeretet és önzetlen odaadás, amely János életében és jellemében megnyilvánult, a keresztény egyháznak felbecsülhetetlen értékű tanítást nyújt. Természetétől fogva lénye nem volt olyan kedves, mint az későbbi éveiben megnyilatkozott. Jellemének súlyos fogyatékosságai voltak; gőgös, önhitt és becsvágyó, sőt ha megsértették, haragtartó is volt. Ezért őt és fivérét ’a mennydörgés fiainak’ nevezték. Ezenkívül a szeretett tanítvány még szeszélyes, bosszúálló, bírálgató is volt. Az isteni Tanító azonban mind e sok hiba mögött is őszinte, szeretetteljes szívét látta meg. Jézus tehát egyrészt megfeddte önzését, megtörte becsvágyát, próbára tette hitét; másrészt azonban kinyilatkoztatta előtte azt, amire lelke annyira vágyott: az életszentség szépségét, a szeretet átalakító hatalmát.” – AT 340-341.

Minden szakember azt mondja, akik az ókort kutatják, hogy János evangéliumát Efézusban írták i.sz. 90 körül vagy korábban. A tanítványt forró olajjal teli üstbe tették, és csodálatos módon megmenekült a haláltól, majd Pátmosz szigetére száműzték (Jel 1:9). Ott írta a Jelenések könyvét. Nerva római császár trónra lépése (i. e. 96) lehetővé tette száMárca, hogy visszatérjen Efézusba, ahol a feltételezések szerint Traianus uralkodása alatt bekövetkezett haláláig (i. e. 98–117) tartózkodott.

A Generál Konferencia Szombatiskolai Osztálya