undefined
Márc. 16.
1. ISTENNEL EGYENLŐ
a. A béna szombati gyógyításán kívül, milyen okból gyűlölték még a zsidók Jézust? Jn 5:17-18.
„Jézus állítása szerint jogai Istenével egyenlők…
Az egész zsidó nemzet Atyjának nevezte Istent; akkor nem bőszültek volna fel annyira, ha Krisztus Istennel ugyanilyen viszonyban állónak mutatkozik be. A zsidók felismerték, hogy Jézus a legmagasabb értelemben jelentette ki ezt az igényét, ezért istenkáromlással vádolták Őt.” – JÉ 165.
b. Hogyan igazolta Krisztus Isten parancsolatainak tekintélyét az emberi hagyományok felett? Mt 15:1-9, 13.
„Krisztus ellenfeleinek nem voltak olyan érveik, amelyek felérhetnének az Ő általa hirdetett igazsággal. Csak szokásaikra és hagyományaikra tudtak hivatkozni, ezek pedig Jézus érveivel összehasonlítva – melyeket Isten szavából és a természet szüntelen körforgásából szűrt le – gyengének, üresnek tűntek.” – JÉ 165.
undefined
Márc. 17.
2. EGYSÉGBEN AZ ATYÁVAL
a. Hogyan magyarázta Jézus az Atyával való kapcsolatát? Jn 5:19-20.
b. Milyen jogkörrel és hatalommal rendelkezik az Atya, amire vonatkozóan Krisztus kijelentette, hogy ő is rendelkezik? Jn 5:21-23.
„A papok és írástudók bírákká nyilvánították magukat, hogy Krisztus munkáját elítéljék, Ő viszont az előbbiek bírájának jelentette ki magát, valamint az egész föld bírájának. A világ Krisztusnak adatott, s Rajta keresztül jő minden áldás Istentől az elbukott emberiséghez. Ő Üdvözítő testté-létele előtt is, után is. Amióta bűn létezik, azóta van Megváltó is. Ő ad világosságot és életet mindeneknek, s a kapott világosság szerint fog megítélni. És Ő aki a világosságot adta, Ő, aki a legszelídebb kérleléssel kísér minden embert, s keresi, hogyan nyerje meg a bűntől a szentségnek, Ő egyben a védelmező és bíró is.” – JÉ 168.
c. Miként változunk meg, ha felismerjük, hogy Krisztus a bíránk. Rm 2:1–3; Mt 7:1.
„Aki másokat elgáncsol és megszól, sokkal bűnösebb, mint az, akit hibáztat, mert elkövetett bűnéhez még büszkesége és gáncsoskodása is járul.
A tökéletes jellem egyedüli mintaképe: Krisztus. Aki tehát önmagát állítja mintaképül az emberek elé, az Krisztus helyére lép. Az Atya az ítélkezést Fiára bízta (Jn 5:22), tehát az, aki mások indokait és eljárását bírálja, jogtalanul bitorolja Isten Fiának kiváltságát. Akik bírák és kritikusok akarnak lenni, az antikrisztus mellé állnak, ’aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek, vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát’ (2Thess 2:4).” – GH 129.
„A szívekben olvasni nem tudunk, s mivel önmagunk is hibákkal vagyunk telve, nem vagyunk feljogosítva mások bírálgatására. A halandó emberek csak a látszat után ítélnek, Isten azonban ismeri cselekedeteink titkos indítékait. Ő gyengéd és részvétteljes; egyedül hivatott arra, hogy döntsön felettünk.” – GH 128.
undefined
Márc. 18.
3. A RENDKÍVÜLI BIZTOSÍTÉK
a. Milyen biztosítékot kap mindenki, aki Krisztushoz ragaszkodó hívő? Jn 5:24.
„Isten Igéjének minden parancsában és minden ígéretében Isten ereje, élete rejlik, amely által a parancsok teljesíthetők, és az ígéretek megvalósulhatnak. Aki hitben befogadja az Igét, az Isten életét és jellemét kapja meg.” – KP 20.
„A megigazítás munkája a gonosszal szennyezett bűnösért végzett jelentős munka. Krisztus igaznak jelenti ki azt, aki az igazságot szólja. Az Úr a hívőnek tulajdonítja Krisztus igazságosságát és igaznak jelenti ki a világegyetem előtt. Jézusra, a bűnös képviselőjére, helyettesére és kezesére helyezi bűneit. Krisztusra helyezi minden hívő lélek bűnét. ’Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne’ (2Kor 5:21)…
Noha mint bűnösök a törvény ítélete alatt vagyunk, engedelmessége által Krisztus eleget tett a törvénynek és saját igazságának érdemeit a bűnbánó léleknek tulajdonítja. Azért, hogy Krisztus igazságában részesüljön, a bűnösnek meg kell ismernie azt a bűnbánatot, mely gyökeres változást eredményez az elmében, a lélekben és a cselekedetekben. Az átalakulás munkájának a szívben kell elkezdődnie, és az egyén életének minden területén meg kell nyilvánulnia hatalmának. Az ember önmaga képtelen ilyen bűnbánatra jutni. Ezt egyedül Krisztus által tapasztalhatja meg, aki ’fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek’ (Ef 4:8).” – 1Sz 360.
b. Milyen isteni előjogokat tárt fel Krisztus, amelyeknek Ő birtokában van? Jn 5:25–29.
„Mivel mindenestől megízlelte az emberi szenvedést és kísértéseket, megérti az emberi gyengeségeket és bűnöket, mert érdekünkben győzelmesen ellenállt Sátán kísértéseinek, s igazságosan, szelíden bánik a lelkekkel, akiknek megmentéséért tulajdon vére folyt – emiatt az Emberfia hivatott az ítélet végrehajtására.” – JÉ 168.
„Krisztusnak hatalma van arra, hogy minden teremtménynek életet adjon.” – 1Sz 236.
undefined
Márc. 19.
4. A SZENTÍRÁS KÖZPONTJA JÉZUS
a. Hogyan mutatta meg Jézus a zsidók hitetlenségének okát? Jn 5:37-38.
„Ahelyett, hogy mentegetőzött volna a néki felrótt cselekedetek miatt, vagy megmagyarázta volna, miért tette, Jézus a vezetőkhöz fordult, és a vádlottból vádló lett. Megfeddte őket szívük keménységéért, és az Írásokban való járatlanságukért. Kijelentette, hogy éppúgy visszautasították Isten szavát, mint ahogy elutasították Isten küldöttét is.” – JÉ 169.
b. Miért nem értették meg a zsidók a Szentírást? Jn 5:39-40.
„Az Ótestamentumi Írások minden lapjáról – a történelemből, törvényekből, jövendölésekből egyaránt – Isten Fiának dicsősége sugárzik. Mivel isteni intézmény volt, a judaizmus egész rendszere egy összeszerkesztett evangéliumi próféciát alkotott. Krisztusról ’a próféták mind bizonyságot tesznek’ (Apcs 10:43). Az Ádámnak adott ígérettől a pátriárkákon és a törvényes gazdasági rendszeren át a dicsőséges égi fény mind felismerhetőbbé tette az Üdvözítő lábnyomait. Látók szemlélték Bethlehem csillagát, az eljövendő Silót, az eljövendő dolgok titokzatos menetben vonultak el előttük. Minden áldozat Krisztus áldozatára mutatott. A tömjénfelhőben mindig az Ő igazságossága szállt fel. Minden jubileumi trombita az Ő nevét zengte. A Szentek Szentjének félelmetes titokzatosságában az Ő dicsősége lakozott.
A zsidóknak birtokukban volt a Szentírás, s feltételezték, hogy a szavak puszta, felszínes ismerete alapján örök életre jogosultak. Azonban Jézus így szólt: ’Az ő igéje sincs maradandóan bennetek’ (Jn 5:38). Miután szavakkal elutasították Krisztust, személyesen is elvetették. ’Nem akartok hozzám jőni – mondta Jézus – hogy életetek legyen’ (Jn 5:40).
A zsidó vezetők tanulmányozták a Messiás királyságára vonatkozó prófétai tanításokat, de ezt nem az igazság megismerése iránti őszinte vágyból tették, hanem azért, hogy bizonyítékot találjanak nagyravágyó reményeik fenntartására. Amikor Krisztus várakozásaikkal ellentétes módon jött el, nem fogadták be Őt, és saját igazolásukra csalónak próbálták beállítani. Amikor Márc rátették lábukat erre az ösvényre, Sátánnak könnyű volt Krisztussal szembeni ellenállásukban megerősíteni őket. Ugyanazokat a szavakat, melyeket Istensége bizonyítékának foghattak volna föl, ellene magyarázták. Így Isten igazságát hazugsággá változtatták.” – JÉ 169-170.
undefined
Márc. 20.
5. ISTENNEK DICSŐSÉGE
a. Mi késztette a zsidókat arra, hogy elutasítsák Jézust, és hamis tanítókat keressenek? Jn 5:41-44.
„Jézus így szólt: ’Én nem embertől nyerem a bizonyságtételt’ (Jn 5:34). Nem a Magas Tanács befolyására vagy szentesítésére vágyott. Jóváhagyásuk nem jelentett volna megtiszteltetést száMárca. A menny ruházta fel méltósággal és hatalommal. Ha kívánja, az Atya újra tanúsította volna Istenségét. Őmiattuk, a nemzet érdekében, amelynek vezetői voltak, várta azt, hogy a zsidó főemberek felismerjék jellemét, s elfogadják az általa hozott áldásokat.
’Én az én Atyám nevében jöttem, és nem, fogadtatok be engem; ha más jőve a maga nevében, azt befogadnátok’ (Jn 5:43). Jézus isteni hatalommal jött el, az Ő képmását hordozta, betöltötte igéjét, az Ő dicsőségét kereste - mégsem fogadták el Izrael vezetői. Ám amikor mások jönnek, Krisztus jellemével ruházzák fel magukat, s közben saját akaratukból cselekszenek és a saját dicsőségüket keresik – őket elfogadják. És miért? Azért, mert aki a saját dicsőségét keresi, az másokban is felkelti a hatalom vágyat. Az ilyen felhívásra valóban reagáltak a zsidók. Elfogadták a hamis tanítót, mert szentesítette becsben tartott véleményüket és hagyományaikat, így hízelgett büszkeségüknek. Krisztus tanítása viszont nem egyezett meg az ő elgondolásaikkal. Ő lelki természetű volt, önfeláldozást követelt, ezért nem fogadták el. Nem ismerték Istent, s mikor Krisztus által szólt, hangja idegennek tűnt.
Nem ismétlődik-e meg ugyanez napjainkban? Nincs-e sok ember, még vallási vezető is, aki megkeményíti szívét a Szentlélekkel szemben, s így lehetetlenné teszi Isten hangjának felismerését? Nem utasítják-e el Isten igéjét, hogy ragaszkodhassanak saját hagyományaikhoz?” – JÉ 170-171.
undefined
Márc. 21.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Milyen hatalma és jogköre volt Krisztusnak?
2. Milyen kapcsolat volt mindig is Jézus és az Atya között?
3. Milyen éltető ereje van Krisztusnak?
4. Mutasd be a János 5:39-et!
5. Mi lett a következménye annak, hogy a zsidó nemzet elutasította Jézust, mint Messiást!