undefined
Márc. 23.
1. ÉHEZŐ EMBEREK
a. A tanítványokon kívül kik kísérték még Jézust, amikor átment a Galileai-tengeren húsvét előtt? Jn 6:1-2.
„Krisztus egy lakatlan helyre vonult vissza tanítványaival, azonban a békés nyugalomnak eme ritka időszaka hamarosan félbeszakadt. A tanítványok azt hitték, ott senki sem fogja őket zavarni, de amint a sokaság szem elől tévesztette az isteni Tanító nyomát, kérdezősködni kezdtek: ’Hol van Ő?’ Néhányan megfigyelték, milyen irányban távoztak Krisztus és tanítványai. Sokan követték őket a szárazföldön, míg mások hajón, a vízen át igyekeztek. Közelgett a húsvét, és a közelről-távolról Jeruzsálem felé zarándokló csapatok gyülekeztek, hogy lássák Jézust. Egyre többen csatlakoztak, míg végül ötezer férfi gyűlt össze, nem számítva az asszonyokat és gyermekeket. Mielőtt Krisztus partot ért volna, a sokaság Márc várt rá. Azonban Ő észrevétlenül kikötött, és egy kis időt tanítványaival elkülönülten töltött el.” – JÉ 303.
b. Milyen volt az összegyűlt tömeg lelki állapota? Márck6:34.
undefined
Márc. 24.
2. GONDOSKODIK SZÜKSÉGLETEINKRŐL
a. Mi volt a tömegnek a Jézus által észlelt szükséglete? Hogyan használta fel ezt a lehetőséget, hogy próbára tegye tanítványa, Filep hitét? Jn 6:3-6.
„A domboldalról letekintett a nyüzsgő tömegre, és szíve könyörületre indult. Bár megzavarták, megfosztották nyugalmától, mégsem neheztelt. Nézte az egyre gyűlő tömeget, és a figyelmét sóvárgó szemeket. ’Megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok’ (Mk 6:34). Visszatért tehát elvonultságából, és egy alkalmas helyet keresett, ahol szolgálhat nékik. A papoktól, vezetőktől nem kaptak segítséget, Krisztusból viszont az élet gyógyító vize áradt, ahogyan tanította a sokaságot az üdvösség útjára…
Olyannak tűnt ez a nap, mintha leszállt volna a menny a földre, s ők teljesen elfeledkeztek arról, hogy mióta nem ettek.
Végül esteledni kezdett. A nap lenyugvófélben volt nyugaton, az emberek mégis epekedve álltak. Jézus egész nap evés, pihenés nélkül munkálkodott. Sápadt volt az éhségtől és a fáradtságtól, s a tanítványok kérték, hagyja abba a kimerítő munkát. Jézus azonban nem tudott visszavonulni a szorongató sokaságtól…
Sokan messziről jöttek, és reggel óta semmit sem ettek. A környező városokban és falvakban még vásárolhatnak élelmet. Ám Jézus így szólt: ’Adjatok nékik ti enni!’ (Lk 9:13), majd Filephez fordulva megkérdezte: ’Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?’ (Jn 6:5). Ezzel próbára akarta tenni a tanítvány hitét.
Aki a békesség és boldogság útjára tanította a népet, éppúgy gondoskodott mindennapi, mint lelki szükségleteikről. A nép elfáradt, kimerült. Anyák voltak jelen kisbabával karjukon; kisgyermekek kapaszkodtak szoknyájukba. Sokan órák óta álltak.” – JÉ 303-304.
b. Mit válaszolt Filep? Jn 6:7.
„Filep elnézett a tengernyi fej fölött, és arra gondolt, lehetetlenség annyi élelmet szerezni, hogy ilyen tömeg szükségleteit kielégítsék. Azt felelte, kétszáz dénár árú kenyeret alig lehetne szétosztani közöttük úgy, hogy mindenkinek jusson egy kicsi.” – JÉ 304.
undefined
Márc. 25.
3. MINDENT AMILYÜK VOLT
a. Miről számolt be András Jézusnak? Mire utasította az Úr a tanítványokat? Jn 6:8-10.
„Jézus megkérdezte, mennyi étel van a társaságnál. ’Van itt egy gyermek – mondta András – akinek van öt árpakenyere és két hala; de mi az ennyinek?’ (Jn 6:9) Jézus megparancsolta, hogy hozzák ezeket elébe. Azután szólt a tanítványoknak, hogy ültessék le az embereket a fűre ötvenes, százas csoportokban, őrizzék meg a rendet, hogy mindenki lássa, amit cselekedni szándékozik.” – JÉ 304.
b. Milyen lépéseket tett Krisztus az étel szaporítása során? Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből? Mt 14:19; Márck6:37-41; Jn 6:11.
„Jézus nem akarta az embereket fényűzés utáni vágyuk kielégítésével magához vonzani. Az elfáradt és éhes tömeg száMárca a hosszú, érdekfeszítő nap után az egyszerű táplálék egyrészt Jézus hatalmát bizonyította, másrészt azt, hogy mindennapi szükségleteikről is szeretettel gondoskodik. A Megváltó nem ígért követőinek evilági fényűzést; az is lehet, hogy szegénység lesz a sorsuk. De szavát adta, hogy szükségleteiket kielégíti, és földi javaknál többet ígért – saját jelenlétét, amely állandó vigaszt jelent.” – NOL 28.
„Ezzel a csodával az Atya ajándékozta meg Krisztust, és Ő továbbította azt a tanítványoknak, a tanítványok a népnek, az emberek pedig egymásnak. Hasonlóképpen mindazok, akik Krisztussal egyesülnek, megkapják tőle az élet kenyerét, és ők továbbadják másoknak. Tanítványai az eszközök, akik közvetítenek Krisztus és az emberek között.” – NOL 29.
c. Melyik lecke jusson eszünkbe milyen legyen a valódi szolgálat? Ésa 61:6.
„A tanítványok odavitték Jézushoz mindazt, amijük volt. Jézus nem hívta őket enni, hanem azt mondta nekik, hogy szolgáljanak a népnek. Az élelem megszaporodott Jézus kezében; és a tanítványok keze sohasem maradt üres, amikor Krisztus felé nyújtották. A kicsi készlet elég volt mindannyiuk száMárca. Amikor a sokaságot kielégítették, a tanítványok is ettek Jézussal a mennyből küldött drága ételből.” – NOL 29.
undefined
Márc. 26.
4. ADNI JÓ
a. Milyen tanítást kapunk Jézustól abból, amit a sokaság vendéglátása után mondott? Jn 6:12-13.
„Amikor az emberek összeszedték a több kosárnyi maradékot, otthoni barátaikra gondoltak. Azt akarták, hogy osztozzanak a Krisztus által megáldott kenyérben. A kosarak tartalmát szétosztották a vágyakozó tömeg között, akik mindenhová elvitték azt a környékbe. Így azok, akik megvendégeltettek, átadták az égből származó kenyeret, hogy megelégítsék a lelki éhséget.” – JÉ 306.
„Jézus ezt mondta tanítványainak: ’Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!’ (Jn 6:12). Ez nem csupán azt jelentette, hogy az ételt a kosarakba kell gyűjteni. A tanulság kettős volt. Semmit sem szabad eltékozolni. A mulandó értékeket se hagyjuk elveszni! Ne mellőzzünk semmit, ami emberek javára szolgálhat! Szedjük össze mindazt, ami a föld éhezőinek nyomorán enyhíthet! Ugyanígy meg kell becsülnünk a mennyei kenyeret, hogy kielégíthessük vele a lélek szükségleteit. Élnünk kell Isten minden Igéjével. Semmi se vesszen el abból, amit Isten mondott! Egy olyan szót se hagyjunk figyelmen kívül, ami üdvösségünket érinti! Egy szó se essék a földre felhasználatlanul!” – NOL 28-29.
b. Még akkor is, ha kellemetlen vagy lehetetlennek tűnik, milyen keresztény tulajdonságot szükséges ápolnunk? Ésa 58:6-8; 1Pt 4:9.
„Minden válságban hagyatkozzunk Őreá, akinek tárházai kimeríthetetlenek…
Sokszor elszorul a szívünk a szegények, a tudatlanok, a szenvedők nyomorának láttán. És megkérdezzük: Mit ér a mi csekélyke erőnk és szűkös készletünk e roppant szükséglettel szemben? Nem kellene megvárnunk valakit, aki tehetségesebb, hogy ő irányítsa a munkát; vagy valamilyen szervezetet, hogy az vállalkozzék rá? Krisztus ezt mondja: "Adjatok nékik ti enni!" Használjátok eszközeiteket, időtöket, képességeiteket! Vigyétek árpakenyereteket Jézushoz!
Ha készletetek nem is elég ezrek táplálására, de elég lehet egy valaki részére. Krisztus kezében sok embert táplálhat. A tanítványokhoz hasonlóan add nekik, amid van, és Krisztus megszaporítja azt! Ő megjutalmazza a becsületes, egyszerű bizalmat. Ami csak szűkös készletnek tűnt, gazdag lakomának bizonyul.” – NOL 29-30.
undefined
Márc. 27.
5. TEREMTŐNK ÉS FENNTARTÓNK
a. Isten mely csodálatos tulajdonságáról nem szabad soha elfelejtkeznünk? Zsol 37:25-26; Fili 4:19.
„Isten áldása nyomán lesz a kicsi mennyiség elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben. Keze érintésével meg tudja szaporítani a szűkös élelmet, hogy elég legyen mindenki száMárca. Az Ő hatalma szaporította meg a kenyeret és a gabonát a prófétaifjak kezében…
Amikor Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: ’Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak’ (Lk 9:13). Mi ez ilyen sok embernek?
Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. Amikor feladattal bíz meg, senki se vizsgálgassa, hogy ésszerű-e a parancs, vagy mit eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezében levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd…
Világosabban kellene látnunk, hogyan viszonyul Isten azokhoz, akiket Fia odaajándékozásával vásárolt meg; jobban kellene hinnünk Isten földi ügye előre haladásában. Erre a látásra és erre a hitre van nagy szüksége az egyháznak ma. Ne vesztegessük az időt a látható tartalékok szűk volta miatti sajnálkozással! Lehet, hogy a külső látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegeknek adott táplálékot.” – PK 153.
undefined
Márc. 28.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Írd le az emberek magatartását, Krisztus szaváért!
2. Hogyan biztosította az Úr a fizikai szükségleteiket?
3. Milyen tanulságot vonhatunk le abból, ahogyan Krisztus a sokasággal bánt?
4. Mit juttasson eszünkbe, ha ezt halljuk: „Adjatok nekik enni”?
5. Mikor volt az Úr különösen gondoskodó veled szemben?