undefined
Márc. 2.
1. FIGYELEMFELKELTÉS
a. Miután két napot a samaritánusokkal töltött, hová ment Jézus? Ki száMárca volt vonzó ez a hír? Jn 4:43-46.
„Krisztus kánai visszatérésének híre hamar elterjedt Galileában, és reményt hozott a szenvedőknek, nyomorultaknak. Kapernaumban a hírek megragadták egy zsidó nemesember figyelmét, aki tiszt volt a király szolgálatában.” – JÉ 155.
b. Miért ment el a tiszt Jézushoz? Jn 4:47.
„A tiszt fia gyógyíthatatlannak látszó betegségben szenvedett. Az orvosok lemondtak róla, de amikor az apa hallott Jézusról, elhatározta, hogy felkeresi és segítségül hívja.” – JÉ 155.
undefined
Márc. 3.
2. A KÉTELKEDÉS JELE
a. Hogyan tárta fel Krisztus a nemesember szívgyötrelmét, aki azért kereste fel Kapernaumban, hogy meggyógyítsa fiát? Jn 4:48.
„A gyermek igen rossz állapotba került, s félő volt, hogy mire az apa visszatér, Márc nem találja életben. A nemesember mégis úgy érezte, hogy személyesen kell előterjesztenie az ügyet. Remélte, hogy az apa imája felkeltheti a Nagy Orvos együttérzését.
Kánába érve Jézust sokaság közepette találta. Elszorult szívvel igyekezett a Megváltó közelébe jutni. Hite megingott, amikor csupán egy egyszerűen öltözött, poros, utazástól megviselt férfit pillantott meg. Kétség fogta el: vajon ez az ember megteheti, amire kérni akarja? Mégis elbeszélgetett Jézussal, elmondta, miért jött, és kérte a Megváltót, kísérje el otthonába. Jézus azonban Márc tudott bánatáról. Mielőtt még a tiszt elindult otthonról, Jézus Márc látta gyötrelmét.
Jézus azt is tudta, hogy az apa bizonyos feltételekhez kötötte a benne bízó hitét. Csak akkor fogadja el Jézust Megváltónak, ha kérését teljesíti…
Az összes bizonyíték amellett szólt, hogy Jézus a Krisztus, a kérelmező mégis elhatározta, hogy hitét saját kérésének teljesítéséhez köti.” – JÉ 155-156.
b. Mit kellene felidéznünk, ha azon kísértésbe esünk, hogy jelt kérjünk? Mt 12:38-39.
„Krisztus fájlalta, hogy saját népe, amelyre a Szent Kinyilatkoztatásokat bízta, nem hallja Isten szavát, aki Fia által szól hozzájuk.” – JÉ 156.
„Miként Krisztus napjaiban, az emberek ma is jelt kívánnak. Akkor az Úr megmondta nekik, hogy nem fognak jelet kapni. A jel, melynek most és mindig érvényesnek kell lennie, nem más mint a Szentlélek munkája a tanító életében, hogy olyan vonzóvá tudja tenni az Igét, amennyire csak lehetséges. Isten Igéje nem halott, száraz elmélet, hanem lélek és élet. Sátán mit sem szeretne jobban, mint elvonni az embereket az Igétől, hogy valami olyan dolgot keressenek és várjanak, amely felserkenti érzéseiket.” – 2Sz 91.
undefined
Márc. 4.
3. ELTÉRŐ MAGATARTÁS
a. Milyen különbség volt a zsidók és a samaritánusok között a Jézusba vetett hitük tekintetében? Márck6:2-6; Jn 4:40-42.
„Milyen elszántan bizonygatták a farizeusok, hogy Krisztus csaló. Mennyire figyelték minden egyes szavát, hogy beszédeit kiforgassák és félremagyarázzák! Büszkeség, előítélet és indulat zárta el lelküket Isten Fiának bizonyságtételétől. Amikor Ő világosan megfeddte bűneiket és kijelentette, hogy viselkedésük arról tanúskodik, hogy ők Sátán gyermekei, akkor azok dühödten visszafordították a vádat: ’Nem megmondtuk, hogy SaMárciából való, és hogy ördög van benne?” – 1Sz 64.
„A Megváltó szembeállította ezt a feltételes hitet a samaritánusok nyílt hitével, akik nem kértek csodát vagy jelet. Szava, istenségének örökké jelenvaló bizonysága olyan meggyőző erő volt, amely szívüket érintette.” – JÉ 156.
„[Jézus] Zsidó létére nyíltan érintkezett SaMárcia lakóival, amivel megdöntötte a farizeusi szokásokat ezen megvetett néppel szemben. Házaikban együtt aludt velük, asztalukról étkezett, és utcáikon tanított.” – AT 13.
b. Milyen tapasztalatuk volt sokaknak, akik a jelenvaló igazságról beszéltek Isten hitvalló népének az idők során. Jer 20:8–11.
„Krisztus ellen felhozott minden érvnek hazug alapja volt. Így volt ez István és Pál életében is. De a legerőtlenebb és legkevésbé hiteles kijelentéseknek is hatásuk volt, mivel oly sokan voltak azok a megszenteletlen szívűek, akik szerették volna, hogy a kijelentések igazak legyenek. Az ilyenek mindenkor készek valami feltételezett tévedésbe vagy hibába kapaszkodni azok kapcsán, akik a nemkívánatos igazságot hirdetik nekik.
Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a hamisságot éhezők gonosz feltételezéseket tényként igyekeznek beállítani. Bölcs szavai által Krisztus újra és újra megszégyenítette és elcsendesítette ellenségeit, ők mégis mohón figyeltek minden szóbeszédre és találtak valamilyen ürügyet, hogy ellenkező kérdéseikkel megkeressék őt.” – 1Sz 64.
undefined
Márc. 5.
4. AZ ALÁZATOS KÉRELEM
a. Hogyan ismételte meg könyörgését a nemesember, miután hite megragadta Krisztust? Jn 4:49.
„Mint a villámlás, úgy mutatták meg a Megváltó szavai a nemesember igazi lelkületét. A tiszt megértette, hogy önző indítékból kereste Jézust. Ingadozó hite a maga valóságában lett világossá száMárca. Mélyen megrázta, hogy kétkedése fia életébe kerülhet. Tudta, hogy Ő van jelen, aki olvas a gondolatokban, Akinek minden lehetséges… Hite megragadta Krisztust, mint Jákób, aki az angyallal viaskodva így kiáltott: ’Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet’ (lMóz 32:26).” – JÉ 156.
b. Mire tanít bennünket az amit Jézus tett ahelyett, hogy inkább elment volna a nemesember otthonába? Jn 4:50.
„Jézus még nagyobb ajándékot akart neki nyújtani. Nemcsak a gyermeket akarta meggyógyítani, hanem az üdvösség áldásában óhajtotta részesíteni a tisztet és házanépét. Világosságot szándékozott gyújtani Kapernaumban, amely hamarosan munkaterülete lesz. De a nemesembernek előbb fel kell ismernie szükségletét, mielőtt Krisztus kegyelmére vágyakozhatna. Ez az udvari tiszt sokakat jelképezett népéből. Jézus iránt önző okokból érdeklődtek. Remélték, hogy valami különös hasznuk származhat ereje által, s hitük ezen időleges javak megszerzésére irányult; viszont mit sem tudtak lelki betegségükről, nem látták, hogy isteni kegyelemre van szükségük…
A Megváltó nem zárkózhat el a Hozzá ragaszkodó lélektől, segítenie kell rajta nagy szükségében. ’Menj el – mondta neki – a te fiad él’ (Jn 4:50). A nemesember olyan békével és örömmel távozott a Megváltó jelenlétéből, amelyet azelőtt nem ismert. Nemcsak abban hitt, hogy fia meggyógyul, hanem mélységesen bízott Krisztusban, Megmentőjében is.” – JÉ 156-157.
„Mindnyájan szeretnénk imánkra határozott választ kapni, mégpedig azonnal, és könnyen elcsüggedünk, ha a válasz késik, vagy nem úgy kapjuk azt, ahogy vártuk. De Isten túl bölcs és túl jó ahhoz, mintsem hogy mindig akkor és úgy válaszoljon imáinkra, ahogyan mi szeretnénk. Isten többet és jobbat tesz értünk, mint amit kérünk… Azok a tapasztalatok, amelyek próbára teszik hitünket, áldást rejtenek részünkre.” – NOL 159.
undefined
Márc. 6.
5. GYÓGYULÁS ÉS ÜDVÖSSÉG
a. Hogyan gyógyította meg Jézus a nemesember fiát? Jn 4:51-53. Mire emlékeztessen ez bennünket? Ef 3:20-21.
„Ugyanaz a perc volt, amelyben az apa hittel ragadta meg az ígéretet: ’A te fiad él’ (Jn 4:53). Ekkor érintette az isteni szeretet a haldokló gyermeket.” – JÉ 157.
„Ugyanabban az órában a haldokló gyermek mellett állók a kapernaumi otthonban hirtelen és rejtélyes változást észleltek. A halál árnyéka eltűnt a szenvedő arcáról. A lázrózsák helyét a visszatérő egészség pírja foglalta el. A fénytelen szemekben az értelem csillogása jelent meg, visszatért az erő a gyönge, lefogyott tagokba. A betegségnek semmilyen jele sem maradt a gyermeken. Égő teste nyugodttá vált, és mély álomba merült. A nap legmelegebb időszakában hagyta el a láz. A család tagjai elcsodálkoztak, és szívük megtelt örömmel.” – JÉ 157.
b. Hogyan reagál Jézus arra, ha valaki segítségért könyörög ? Mt 11:28-30.
„A Megváltó nem zárkózhat el a Hozzá ragaszkodó lélektől, segítenie kell rajta nagy szükségében.” – JÉ 157.
„Vajon úgy érzed, hogy bűnös voltod miatt nem remélheted, hogy Isten megáld? Ne felejtsd el, hogy Krisztus azért jött a földre, hogy a bűnösöket megmentse! Semmi sem szól mellettünk Isten előtt. Egyetlen mentségünk, amelyet most és mindig felhozhatunk: teljes tehetetlenségünk, ami megváltói hatalmát szükségessé teszi. Minden magabízásunkat feladva a Golgota keresztjére tekinthetünk, és elmondhatjuk: ’Adni semmit nem tudok, Keresztfádra borulok.’ ” – NOL 38-39.
undefined
Márc. 7.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Miért nem fogadják el a prófétákat saját hazájukban általában?
2. A nemesember mely szavai árulkodtak hitetlenségéről?
3. Hogyan reagált Krisztus az emberek hitetlenségére?
4. Kik mutattak nagyobb hitet Jézus iránt – a zsidók vagy a pogányok?
5. Mit ígér Jézus mindenkinek, aki elfogadja a meghívását?