ELŐSZÓ

János evangéliumának megírása későbbi keltezésű, mint a másik három evangélium (az úgynevezett szinoptikus evangéliumok), de szintén az 1. században íródott. A 19. században bibliakritikusok megpróbálták cáfolni, hogy Kr. u. 150 előtt íródott volna, ezzel próbálták vitatni azt a tényt, hogy János apostol volt a szerzője. A kritikusok egyik érve, hogy a gnosztikus filozófiát tükrözi, ezért nem íródhatott meg akkor, mielőtt a gnoszticizmus komoly veszélyt jelentett volna a hitre. (A gnoszticizmus egy filozófiai és vallási irányzat volt, melyet a korai szekták egyike vallott, amely azt állította, hogy a hit helyett a tudás az üdvösség kulcsa.) Az ilyen torz vád már rég cáfolva lett.

Ezzel szemben fellelhető néhány bizonyíték, mely a negyedik evangélium létezését igazolja, és azt a nagy tiszteletet, amelyet már Kr. u. 115-ben is tanúsítottak iránta. Az egyik ilyen bizonyíték egy kis papiruszdarab felfedezéséből származik, amely néhány verset tartalmaz János evangéliumából (18. fejezet, 31-33., 37-38. vers), ez Rylands Papyrusként ismert és P52 jelölést kapott, és paleográfiailag Kr. u. 125-re dátumozzák. Ezt a töredéket, amelyet a 2. század elején Egyiptomban találtak, a negyedik evangélium első és széles körű terjesztésének kézzelfogható bizonyítékának tekintik. A híres újszövetségi tudós, Adolph Deissmann megerősíti:

„Az evangélium késői eredetére vonatkozó hipotézisek sokasága János evangéliumára vonatkozóan gyorsan elhervadt, mint a melegházi növények. A Rylands papiruszban bizonyos okirati bizonyítékunk van arra, hogy János evangéliuma nemcsak hogy létezett a 2. század első felében, hanem másolatai már Egyiptomba is eljutottak. Az evangélium eredetét ezért sokkal korábbi időre kell tenni.” (Deutsche Allgemeine Zeitung, 1935. december 3.).

János írása nemcsak az első keresztények körében szolgált meghatározott célt; lelki útmutatást, segítséget és bátorítást hozott Krisztus követőinek a legkülönfélébb körülmények között, korokon át.

Az Úrnak „új világossága van számunkra, és mégis értékes régi világosság, amely az igazság Igéjéből ragyog. Nekünk csak a fénysugarak megcsillanásai vannak, amelyek még várnak ránk. Nem használjuk fel azt a nagy világosságot, amelyet az Úr már adott nekünk, és így nem kapjuk meg a megnövekedett világosságot; nem járunk a már ránk ragyogó fényben.

Parancsolattartó embereknek nevezzük magunkat, de nem ismerjük eléggé az isteni törvény messzeható alapelveinek hatalmas mélységét. Nem fogjuk fel annak szent jellegét. Sokan, akik az igazság tanítóinak vallják magukat, nem rendelkeznek világos látással az Isten törvényének tanítása terén, mert nincs élő ismeretük az Úr Jézus Krisztusról.” – 1Sz 368.

Ezen evangéliumnak a folyamatos tanulmányozása segítsen bennünket abban, hogy jobban megismerjük Jézust!

A Generál Konferencia Szombatiskolai Osztálya