undefined
Ápr. 6.
1. ÉLET KRISZTUS TESTÉBEN ÉS VÉRÉBEN
a. Milyen hatással voltak Krisztus szavai az egyházi vezetőkre? Jn 6:52. Hogyan magyarázta meg az Ő testéről és véréről tett állítást? Jn 6:53-55.
„A rabbik most dühösen kiáltottak fel: ’Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?’ (Jn 6:52) Úgy tettek, mintha Nikodémushoz hasonlóan szó szerint értették volna szavait, amikor az megkérdezte Őt: ’Mimódon születhetik az ember, ha vén?’ (Jn 3:4). Bizonyos mértékig megértették, mire gondolt Jézus, de ezt nem voltak hajlandóak elismerni. Szavait kiforgatták, ezzel akartak a népben előítéleteket kelteni.” – JÉ 324.
b. Mit jelent valójában enni Isten Fiának a testét és inni a vérét? Jn 6:56-57; 1Jn 3:24; 5:12.
„Krisztus testét enni és vérét inni annyit jelent, mint elfogadni Őt személyes Megváltónak, hinni, hogy megbocsátja bűneinket, Benne teljességre jutunk. Ha szeretetét szemléljük, abban lakozunk, abból iszunk, természetének részesévé válhatunk. Ami az étel a testnek, annak kell lennie Krisztusnak a lélek számára.” – JÉ 324-325.
undefined
Ápr. 7.
2. ISTENNEK SZAVA
a. Milyen további magyarázattal tette világossá Jézus a szavainak jelentését? Jn 6:63.
„Az étel nem segít rajtunk, csak ha megesszük, és ha lényünk részévé válik. Így Krisztus sem érték számunkra, ha nem ismerjük el személyes Megváltónknak. Az elméleti tudás nem használ nekünk. Vele kell táplálkoznunk, be kell fogadnunk Őt szívünkbe, és így élete a mi életünkké válik. Hozzá kell idomulnunk szeretetéhez, kegyelméhez.” – JÉ 325.
„Krisztus élete, mely életet ad a világnak, Igéjében rejlik. Jézus szava által gyógyított betegségeket és űzött démonokat, szavára csendesedett le a tenger, támadt föl a halott, és az emberek tanúsították, hogy szavában hatalom van. Isten Igéjét szólta, amikor az Ószövetség összes prófétája és tanítója által szólt. Az egész Biblia Krisztus megnyilatkozása, és a Megváltó az Igéhez akarta erősíteni követőinek hitét. Amikor látható jelenléte visszavonul, az Ige lesz erejük forrása. Mesterükhöz hasonlóan nekik is minden Igével kellett élniük, ’amely Istennek szájából származik’ (Mt 4:4).
Amiképpen fizikai életünket az élelem tartja fönn, azonképpen lelki életünket Isten Igéje élteti. Minden léleknek Isten Igéjéből kell életet kapnia saját maga számára. Ahogyan magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy magunknak kell bevennünk az Igét is. Ne pusztán más értelmének a közvetítésével kapjuk meg. Gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, kérjük Istentől a Szentlélek segítségét, hogy megérthessük Igéjét. Vegyünk egy verset, és agyunkat összpontosítsuk a feladatra, hogy megbizonyosodjunk a gondolatról, melyet Isten a versbe helyezett számunkra. Addig időzzünk a gondolat felett, míg sajátunkká nem válik, és megismerjük, ’mit szól az Úr’.” – JÉ 325-326.
b. Hogyan írja le Jeremiás próféta ezt az élményt? Jer 15:16. (angolból fordítva: „Ha szavaid elém kerültek, ételem lett…”)
„Ha szaván fogjuk Istent, akkor meglátjuk szabadítását… Fogadjuk be Isten szavát. Táplálkozzunk az Igével, és éljük is azt, ez Isten Fiának teste és vére. Ennünk kell testét, innunk a vérét – hit által befogadnunk lelki tulajdonságait.” – 6B 51-52.
undefined
Ápr. 8.
3. VÁLSÁG A FIATAL EGYHÁZBAN
a. Milyen válságot okoztak Krisztus szavai a tanítványai körében? Mire figyelmeztet ez minket? Jn 6:60-61, 65-66.
„A próba túl nagy volt. Lelohadt azok lelkesedése, akik erőszakkal el akarták Őt ragadni és királlyá tenni. Ez a zsinagógai beszéd – mondották – felnyitotta szemüket. Most már nem lehet becsapni őket. Meglátásuk szerint szavai közvetlenül bizonyították, hogy nem Ő a Messiás, és a Vele fenntartott kapcsolat révén semmilyen földi jutalmat nem remélhetnek. Üdvözölték csodatévő erejét, meg akartak szabadulni a betegségtől és a szenvedéstől, de nem tudtak rokonszenvezni önfeláldozó életével. Nem törődtek a titokzatos lelki királysággal, melyről beszélt. A nem őszinték, az önzők, akik azelőtt keresték, többé nem vágyakoztak Utána. Ha erejét és befolyását nem a rómaiaktól való szabadulás érdekében használja fel, akkor semmi közük Hozzá…
Az igazság Igéje elválasztotta a polyvát a búzától. Sokan elfordultak Jézustól, mert túl hiúk és önigazultak voltak ahhoz, hogy elfogadják a dorgálást, túlságosan szerették a világot, semhogy magukévá tették volna az alázatos életet. Sokan ma is ugyanezt teszik. Emberek ugyanúgy megpróbáltatnak, mint a tanítványok a kapernaumi zsinagógában. Amikor az igazság otthonra lel a szívben, látják, hogy életük nincs összhangban Isten akaratával. Látják, hogy teljesen meg kell változniuk, de nem hajlandók az önmegtagadó munkát elkezdeni. Ennélfogva ingerültek, ha bűneiket felfedezik. Sértődötten zúgolódnak: ’Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?’ (Jn 6:60)” – JÉ 327.
b. Mit kérdezett Krisztus a tizenkettőtől, miután a többi tanítvány elhagyta Őt? Jn 6:67. El tudjuk-e ismételni mi is Péter bölcs válaszát? Jn 6:68-69.
„Jó vagy rossz hír, vagy sötétség, vagy Sátán összes ügyvivőinek minden ellenségeskedése ellenére, az Igazság Napja nyugodtan világít, fénylik, kikutatja a gonoszt, elnyomja a bűnt, megeleveníti az alázatosok lelkét. ’Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad!’ ” – BP 133.
undefined
Ápr. 9.
4. A TANÍTVÁNYOKTÓL AZ ESKÜDT ELLENSÉGEKIG
a. Általában mi mondható el azokról, akik elfordulnak Krisztustól? 1Jn 2:19. Milyen álláspontot foglaltak el az elégedetlen tanítványok?
„Mihelyt a csalódott tanítványok elfordultak Krisztustól, egy másik lélek vonta irányítása alá őket. Semmi vonzót nem találtak Benne, Akire nemrég még odafigyeltek. Ellenségeit keresték, mert az ő szellemükkel, munkájukkal érezték egynek magukat. Félremagyarázták szavait, meghamisították állításait, kételkedtek indítékaiban. Eljárásukat azzal támasztották alá, hogy minden mozzanatot összeszedtek, amit ellene fordíthatnak, és ezekkel a hamis jelentésekkel olyan felháborodást szítottak, mely veszélybe sodorta Jézus életét.” – JÉ 328.
b. Mi történik a mennyei értékeket megvető hallgatókkal? Rm 16:17-18.
„Dicséret és hízelgés jól esne…, az igazságot azonban nem fogadják szívesen, nem akarják hallani. Amikor tömegek követik Őt, jóllakatja a sokaságot, zúg a diadalkiáltás, akkor hangosan dicsérnek, ám ha a Szentlélek vizsgálata felfedi bűneiket, és megparancsolja, hogy hagyják el azokat, akkor hátat fordítanak az igazságnak, és többé nem járnak Jézussal.” – JÉ 328.
c. Ki egyesült még az ellenséggel az ő szívében azokon kívül, akik elhagyták Jézust? Miben nyilvánult meg ez a félszívűsége? Jn 6:70-71.
„Amikor Krisztus a kapernaumi zsinagógában az élet kenyeréről beszélt, Júdás életében fordulat következett be… Júdás ekkor megértette, hogy Jézus sokkal inkább lelki, mint evilági javakat kínált az embereknek. Mivel előrelátó embernek tekintette magát, felismerni vélte azt a tényt, hogy az Úr nem szerezhet magának semmi tisztességet ezen a földön és így tanítványainak sem adhat magas rangú állásokat. Ezért elhatározta, hogy csak annyira kötődik Krisztushoz, hogy bármelyik pillanatban elszakadhasson Tőle. Eltökélte magában, hogy éber lesz, és az is volt!
Ettől az időponttól kezdve olyan kételkedéseket hangoztatott, amelyek zavart keltettek tanítványtársai lelkivilágában. Vitás kérdéseket vetett fel, félrevezető nézeteket, érzelmeket ébresztett, és azokat az érveket ismételgette, melyeket a farizeusok és az írástudók használtak Krisztus igényével szemben. Az összes kis és nagy bajokat, a kereszteket, a nehézségeket és a nyilvánvaló akadályokat, amelyek az evangélium előrehaladásának az útjába kerültek, Júdás bizonyítékokként használta fel Isten üzenetének igazságával szemben.” – JÉ 622-623.
undefined
Ápr. 10.
5. AZ ÁRULÓ
a. Milyenné vált Júdás? Jn 12:4-6; Péld 3:32. (angolból fordítva: „Mert a hamisság utálatos az Úr előtt, de az ő titka az igazaknál van.”)
„[Júdás] a Szentírásból azokat a helyeket idézte, amelyek semmi kapcsolatban nem voltak azokkal az igazságokkal, amelyeket Krisztus hirdetett. Ezek az íráshelyek, kiragadva összefüggésükből, összezavarták a tanítványokat és növelték elbátortalanodásukat, amely miatt már egyre jobban szenvedtek és gyötrődtek.” – JÉ 623.
b. Milyen ígéret erősödik meg gyakorta a vallásos életünkben – még olyan esetekben is, mint ez a galileai válság? Rm 8:28.
„Amikor Jézus megismertette velük a próbára tévő igazságot, amely oly sok tanítványát meghátrálásra bírta, tudta, hogy mi lesz szavainak következménye, de volt egy irgalmas célja, melyet be akart tölteni. Előre látta, hogy a kísértés órájában minden szeretett tanítványa komolyan megpróbáltatik. Gyötrelme a Gecsemánéban, elárulása, megfeszítése igen nagy erőpróba lett volna számukra. Ha nem kellett volna előzetesen is próbát kiállniuk, sokan, akiket csak önző indítékok vezettek, velük maradtak volna. Amikor Urukat elítélték a bírák előtt, amikor a sokaság, amely az imént még királyként magasztalta, kicsúfolta és elátkozta, amikor a forrongó tömeg ordított: ’Feszítsd meg!’ (Mk 15:13), amikor világi becsvágyukban csalatkozniuk kellett, ezek az önző emberek úgyis megszakították volna a szövetséget Jézussal. Ez a tanítványoknak keserű, szívet tépő bánatot okozott volna, ami betetőzi szomorúságukat, csalódásukat dédelgetett reményeik romjain. Abban a sötét órában a Tőle elfordulók példája másokat is magával sodorhatott volna. Jézus akkor idézte elő a válságot, amikor még személyes jelenlétével erősíteni tudta igaz követőinek hitét.” – JÉ 329-330.
undefined
Ápr. 11.
SZEMÉLYES ÁTTEKINTŐ KÉRDÉSEK
1. Hogyan „eszitek az ember Fiának testét és… isszátok az ő vérét”?
2. Mit jelent az, hogy Jézusra nézni?
3. Miért sértettek egyeseket Krisztus szavai?
4. Mit tettek ezután? Mire figyelmeztet ez bennünket?
5. Milyen lehetett Júdás lelki állapota ezután? Hogyan hatott ez rá?